Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Időszerű váltójogi kérdések

117 menetelü, és csak ha a per már folyamatban van, kerülhet arra a sor, hogy az eljárás felfüggesztése megakadályozza az elévülés befejezését. Annak idején, a 10.560 1922. M. E. sz. rendelet 2. §-a kimondotta, hogy ama külföldi és a békeszerződés értelmében különös átszámítási árfolyam alapján rendezendő pénzkövetelések tekintetében, amelyekre nézve a 9590 1922. M. E. sz. rendelet értelmében a bírói eljárást fel kell függeszteni, az elévülés idejébe nem lehet beszámítani azt az időt, ameddig az említett rendelet értelmében a bírói felfüggesztésnek helye van, még akkor sem, ha az eljárást nem indították meg. Ez a szabály kivételt állapított meg a V. T. 87. §-ában foglalt ama rendelkezéssel szemben, hogy az elévülés csak keresetindítás és perbejelentés folytán szakad félbe. Ez a precedens azt mutatja ugyan, hogy bizonyos esetekben az elévülés idejébe nem lehet beszámítani azt az időt, ameddig az eljárás felfüggesztésének helye van, még akkor sem, ha az eljárást még meg sem indították. De egyszersmind figyelmeztet arra, hogy az ilyen kivételes intézkedést szorosan kell értelmezni és amennyiben az intézkedés az említett irányban kifejezetten nem rendelkezett, úgy a meg nem indított eljárásnak az elévülés befejezését megakadályozó hatást tulajdonítani nem szabad, még ha az eljárás megindítása esetén a felfüggesztés törvényes feltételei fennállanának is. Nincs ugyan kizárva, hogy a kialakulandó ítélkezési gyakorlat a felfüggesztett eljárás elévülést gátló hatályát az olyan váltókra is megállapítaná, melyek Deres úton érvényesítve nem lettek, de melyekre nézve a felfüggesztés anyagi feltételei fennállanak, de nincs kizárva ennek ellenkezője sem. A 455011931. M. E. sz. rendelet 5. §-ának a) pontja tehát e tekintetben kiegészítésre szorul. Ennek bekövetkeztéig a külföldi pénzösszegre kiállított váltó birtokosa megegyezés hiányában kényszerülve van arra hogy vélt jo£ai megszűnésének megakadályozása céljából a váltót peresítse, noha a birtokában lévő pengőfedezet a váltóösszeget talán bőven fedezné. Ez természetesen újabb terhet ró az adósra, mert mint az óvás költségei tekintetében már fentebb kifejtettem, az ilykép felfüggesztett per költségei is az adóst terhelik még abban az esetben is, ha az adós által szolgáltatott fedezet a végleges elszámolás idejében az adós effektív valutatartozásának értékét meghaladná. E kérdésnek még sok ága-boga van, melyekre most nem kívánok kitérni. Csak azt kívánom még megjegyezni, hogy nézetem szerint az adós által ilyképen teljesített fize-