Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Időszerű váltójogi kérdések

115 jelentékeny pengőösszeggel tudja csak tartozását rendbe­hozni. Mi viszont a hitelezőnek ezt a hiedelmét megcáfolni nem tudjuk. Azonban a váltó fix lejáratú és rajta vissz­kereseti kötelezettek is szerepelnek. A hitelező nem mond­hat le arról az előnyről, amit a váltófedezet és a több váltó­kötelezett nyújt. Vagy óvatoltatnia kell a váltót annak le­járatakor, vagy pedig fel kell szólítania a váltókötelezette­ket, hogy új váltót adjanak. Ha a felek elég tárgyilagosak, illetve jóhiszeműek, úgy ez a leghelyesebb elintézési mód. A váltókötelezettek a régi váltó visszaadása ellenében az eredeti fontösszegről kiállított új váltót adnak, melynek hátlapjára "a váltó­birtokos a már szolgáltatott pengőfizetést rávezeti (V. T. 39. §. 2. bek.). Nem fölösleges a történt fizetések időpont­ját is megjelölni, mert ennek meghatározása e kérdések véglegezésének törvényes szabályozásakor jelentőséget nyerhetnek. Ha ezután a felek még abban állapodnak meg, hogy az új váltó lejárata e függő kérdéseket végleg ren­dező kormányintézkedéstől számított, mondjuk két hét, il­letve az a nap, melyen a budapesti tőzsde a váltóban ki­tett pénznemet hatósági intézkedésektől mentesen először jegyzi, úgy e váltókérdést a felek egyelőre megnyugtató módon rendezték. Ha a váltó lejárata üres, úgy ez nem jelenti minden esetben azt, hogy a váltóbirtokosnak a váltókötelezettek­kel nem kell érintkezésbe lépnie. Mert ha akár okirati, akár szóbeli megállapodás szabályozta a váltó lejártát, úgy az ettől eltérő kitöltés azt vonhatja maga után, hogy a bíróság elkésetten óvatoltnak tekinti, ami a visszkereseti kötelezettek elleni jog elveszítésével jár. Ebben az eset­ben is arra kell tehát törekednie a váltóhitelezőnek, hogy a váltókötelezettek a váltó lejáratát a fent körülírt módon jószántukból megváltoztassák. Ha azonban a váltókötelezettek nem elég tárgyilagosan bírálják el a kérdést, és az új váltó kiadását megtagadják, úgy a váltóbirtokosnak a visszkereseti joga fenntartása végett a váltót óvatoltatnia kell. Emellett megeshetik az, hogy a váltóbirtokos a vég­elszámolásnál még bizonyos árfolyamkülönbözetet kell, hogy adósának, illetve a fizetőnek visszatérítsen és első pillanatra úgy tűnik, hogy ebben az esetben az óvási költ­ségeket is neki kell viselnie. Jobban meggondolva azonban a dolgot, a K. T. 326. §-a a váltóbirtokos segítségére siet, mert az ebben foglalt rendelkezés, de a P. H. T. 764. sz. határozatában foglalt ítélkezési gyakorlat is árfolyam alatt nyilvánvalóan tőzsdei árfolyamot ért; nem tőzsdei árfolya­mon teljesített fizetés esetében pedig — bárhogyan is ala

Next

/
Oldalképek
Tartalom