Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Szovjetoroszország családi és házassági joga

104 6. Rokonság, vagy örökbefogadási viszony fenn nem állása. A szovjet házasság törvény 163. §-a szerint tilos a házasságkötés fel-, vagy lemenő ágon rokonok, valamint egész, vagy féltestvérek között. Ez az intézkedés azonban csak azt jelenti, hogy az ilyenek közötti házasság nem regisztrálható. A vérrokonok között fennálló tényleges házasságot azonban a szovjet büntető törvénykönyve nem üldözi. A házassági törvény megelégszik azzal, ha a házasulandók írásban kijelentik, hogy nincs közöttük vérrokonsági kapcsolat. Ha azonban a házasság már megköttetett, az a netán fennálló akadály ellenére is érvényes. A legfelsőbb törvényszék gyakorlatában előfordul, hogy felmentették az apát, ki saját leányával élt együtt és két gyermeke született. A közegészségügyi népbiztosságnak az volt a véleménye, hogy egészségügyi szempontból veszedelmesebb az a házasság, ahol az egyik fél tüdőbajos, mint az ilyen vérrokonsági kapcsolat.1) A házasság regisztrálása. A szovjettörvény a házasságkötés alakiságát nem ismeri. A házasság ott nem egyéb, mint ahogy ezt a törvény kifejezetten is definiálja: A férfi és a nő kétoldalú beleegyezésén alapuló tényleges együttélése. A házasságkötéshez semmiféle alakiság nem szükséges. A házastársaknak módjában van a házasságot anyakönyveztetni (regisztráltatni), de ez nem feltétlenül szükséges. Ha a felek kívánják, az anyakönyveztetés esetleg már a tényleges házasság fennállása után, később is történhetik. A házasságnak az állami anyakönyvbe való bevezetése tehát nem feltétele a házasságnak, ennek csak deklaratív jelentősége van, melyet harmadik személyek, vagy a hatóság csak a bíróság útján támadhatnak meg. A Ht. 1. §-a szerint a regisztrálás célja: ,,Az állam, valamint a társadalom érdekében, hogy a házastársak, valamint a gyermekek személyi és vagyoni érdekei védve legyenek." Ezt úgy kell érteni, hogy esetleges per esetén ne kelljen a bíróság előtt az élet legintimebb részleteit feltárva bizonyítani, hogy a felek között tényleg házasság állott fenn, hanem, hogy a vonatkozó bizonyítékok mindig kéznél legyenek. A házasság regisztrálása a házastársak valamelyikének lakhelye szerint illetékes anyakönyvi hivatalnál történik, egyszerű írásbeli bejelentéssel. A tisztviselő, ki a regisztrálást végzi, felolvassa a Ht. 4., 5. és 6. §§-t és figyelmezteti a feleket a hamis adatok bemondásának büntetőjogi következményeire. Idegen állampolgárok Szovjet-Oroszországban ugyanúgy köthetnek házasságot, mint a szovjetállam alattvalói, viszonos*) Kausanszky: Evolution des sovjetrussischen Eherechts.