Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Igazságügyi racionalizálás

»ö mértékben a célnak, és a munkaerők gazdaságos értékesíthetése tekintetében sem üti meg a mértéket. A bírói szervezet egységesítése és a bíróságok területének, valamint személyzetük létszámának az arányosítása nemcsak a felügylet, igazgatás, és kezelés munkájának a csökkenése és összevonása útján eredményezne megtakarítást, hanem a bíróságok számának az apadását is előnyként kell számításba venni. IV Egyéb racionalizálási lehetőségek és szükségességek. Nincs célszerűsége a szélesebb körű és mélyebbre hatóracionalizálási tervek lélekzetvétel nélkül való halmozásának. E miatt még csak arra mutatunk rá főbb vonásokban, hogy a jogi élet, mely területein akadna az észszerűségnek számottevő pótolni valója. A perek áradatának erőszakos rendszabályokkal való elfojtása és a pereskedésnek szűk korlátok közé szorítása helyett például ajánlatosabb volna olyan szabályok kieszelése és megalkotása, amelyek a jogviták keletkezését csökkentik és a perek elbírálását megkönnyítik. Elég gyakran tömeges perindítások történnek némely jogi kérdés szabályozatlansága, vagy tökéletlen szabályozása és eldöntetlensége miatt. Ha a bíróságok vezetői és felügyeleti hatóságaik, valamint a törvények előkészítésére hivatott testületek — amint mondani szokás — kezüket a jogi élet ütőerén tartanák állandóan és az igazságszolgáltatás kapuinál éberen őrt állnának annak a kellő időben való megállapítása végett, hogy mely intézkedések, vagy szabályok hiánya, vagy tökéletlensége okozza esetről-esetre a perek áradását, akkor a hiányzó szabály, vagy intézkedés gyors pótlásával sok pereskedésnek elejét lehetne venni, és a már megindított perek elintézését meg lehetne könnyíteni és gyorsítani. Ezen kívül a bírói gyakorlat hosszadalmas és viszontagságos útjának a közreműködésére hivatott erők megszervezésével és az eljárás rendszerbefoglalásával vaío egyengetése is feleslegessé tehetné a pereskedés és jogorvoslat erőszakos elfojtását. Nem egészséges az az állapot sem, amely szerint fellebbviteli rendszerünk egyre távolodik az észszerűség követelményétől. A jogorvoslatok folytonos korlátozása fellebbviteli rendszerünket egészen eltérítette rendeltetése céljától. A legfelsőbb bírói elbírálás jótéteményében a jogvitáknak ma már csak elenyészően csekély száma részesülhet és eszerint a harmadfokú elbírálás csak ritka kivételképen, mondhatni csak kiváltság gyanánt érvényesül. Az igaz, hogy