Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - Igazságügyi racionalizálás
97 a legfelsőbb bírói elbírálás a bírói jogalkotás és a jogegység céljait is szolgálja, de nem közvetlenül és nem rendszeresen, hanem csak hiányosan és ötletszerűen, azokon az aránylag csak csekély számú jogvitákon keresztül, amelyek kivételesen és véletlenül elbírálás végett elébe kerülnek. Közvetlenül és rendszeresen a legfelsőbb bíróság csak kiváltságszerű rendeltetést tölt be. Ha a bírói jogalkotás és jogegység célja más módon nem volna megvalósítható, és ha a kivételes elbírálás intézménye nem jelentené a kiváltságos elbírálásból kirekesztett érdekek megrövidülését, akkor nem lehetne a kiváltságos elbírálás intézményének a létjogosultságát alaposan tagadni, — de a bírói jogalkotás és a jogegység célja rendszeresebben, intenzívebben, gyorsabban és általánosabban is megvalósítható, — még pedig akként, hogy ha a legfelsőbb bíróság végleg és teljesen felszabadulna az egyes ügyek és konkrét jogviták elbírálásának a munkaterhétől és kizárólag arra összpontosítaná minden tevékenységét, hogy a bírói jogalkotás, a törvényértelmezés és a jogegység kérdéseiben, az egyes jogesetektől és konkrét jogvitáktól elvontan — hallassa szavát. A Ill-ad fokú fellebbvitelnek, amely különben is már a felismerhetetlenségig meg van csonkítva, — teljes eltörlése lehetővé tenné, hogy a Curia az igazságszolgáltatás irányítására vonatkozó hivatását kielégítően betölthesse. Az okirati kényszer okos kiterjesztésétől és helyér szabályozásától is hasznos eredményeket lehet várni. Az okirati kényszer meghonosítására főképen azokon a jogterületeken van égető szükség, ahol legtöbbször támadnak viták a jogviszony rendezetlensége és a tények bizonyítatlansága körül. A szabályozás eredményessége szempontjából elengedhetetlen követelmény, hogy az okirat hiányából folyó joghátrányok kíméletesen alkalmaztassanak, és hogy a lehető legolcsóbb díjszabás biztosítsa a cél megvalósíthatását. A zugírászat és minden más kontárkodás kiküszöbölése is egyik főfeltétele annak, hogy az okirati kényszer intézménye beválhassék. Nem szabad szem elől téveszteni azt a célt sem, hogy az okirati kényszer intézménye vonzóerőt gyakoroljon abban a tekintetben, hogy az ügyvédi kar tagjai a falvakban letelepedjenek és másrészről az ügyvédi tevékenység ne jelentse a falu népére nézve az elviselhetetlen megterhelést. Végül még meg kell említeni, hogy a törvények és rendeletek alkotásánál nem fordítanak kellő gondot a jogviták és perek keletkezésének a lehető megakadályozására. Jól tudjuk, hogy lehetetlen elejét venni annak, hogy viták támadhassanak, de ennek a lehetőségnek szűkebb körre szorítása nem tartozik a boszorkányságok közé, az meg