Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1933 / 2. szám - Igazságügyi racionalizálás
95 beleütköznek. Csak rendkívül fontos okok alapján lehetne létjogosultsága annak, hogy kétféle első folyamodású bíróságok (járásbíróságok és törvényszékek) és kétféle fellebbezési bíróságok (törvényszékek és ítélőtáblák) létezzenek és hegy egyrészt, egy-két tagból álló törpebíróságok, másrészről pedig több száz bíróval ellátott testületek alaktalansága éktelenítse a bírói szervezetet. Ily fontos okok azonban nemcsak, hogy nem léteznek, hanem ellenkezően az észszerűség, az egységességet és az arányosságot követeli elengedhetetenül. Sem a törpebíróságnak, sem a túlméretezett bírói testületnek nincs létjogosultsága, és azt a megtakarítást, amely az egységesítés és arányosítás útján elérhető, nem nélkülözhetjük. Az első folyamodású bírói szervezet kétfélesége és ennek következményeként a kétféle fellebbezési bíróság legfeljebb akkor lehetne indokolt, ha a bírák képesítése különböznék, vagy ha annak különböznie kellene. Ámde a járásbíróság! bíró képesítése semmiben sem különbözik a törvényszéki bíró képesítésétől és nincs ís semmi szükség a megkülönböztetésre. Ami a szakszerűség kérdését és azt a követelményt illeti, hogy egyes ügyek és ügykörök ellátásához a bíró megválogatásának nagyobb lehetőségére van szükség, ezt a célt az ügybeosztás és tanácsalakítás útján az egységes bírói szervezet keretében is hiánytalanul meg lehet valósítani. A szakszerűség és megválogatottság szempontjából egyáltalában nem volna hátrányos a bírói szervezet egységesítése. Nem kicsinyelhető a bírói szervezet egy ségesítésének az az eredménye sem, amely szerint a jogkereső közönség eligazodásának és utánjárásának kellemetlen nehézségei csökkennének. A_ bíróságok területi beosztásánál és a bírósági székhely megválasztásánál a közlekedési nehézségek ma már nem játszanak nagyobb szerepet és ennélfogva nincs leküzdhetetlen akadálya az első folyamodású bíróságok akként való egységesítésének, hogy az életképtelen törpebíróságok megszüntetésével és a túlnagy bíróságok területének elosztásával, valamint személyzetének szétosztásával a jelenlegi járásbíróságok és törvényszékek helyébe, ezek lehető felhasználása mellett olyan egyforma bírói testületek lépjenek, amelyeknek nemcsak a hatáskörük volna azonos, hanem területük nagysága és személyzetük létszáma tekintetében sem kellene egymástól különbözniük. Abból a célból, hogy a bíróság természetszerűen az igazságügyi kultúrközpent rendeltetését betölthesse és az igazságszolgáltatás kellő színvonalra emelkedhessék, átlag 20—25 bíróból álló bírói testületek szervezésére volna szükség. Ennél több, vagy kevesebb tagból álló bírói testület nem felelhet meg kellő