Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

85 kGzó fejtegetései alján maga is írja. Minek akkor egy szükségtelen problémát tárgyalni. A használatról szóló fejtegetések során Almási lehetségesnek tartja a használat szolgalmának keletkezését gyökös iparjogokra, amelyeknek példájául a gyógyszertári jogot hozza tel. (107. 1.) A gyógyszertári jog haszonélvezet tárgya kétségtelenül lehet tehát, de gyakorlatilag a személyes fogyasztás körére és terjedelmére jogot adó használat ,,a használati jogosult mindenkori személyes szükségleteihez igazodik" (108. 1.) és ez okból a gyógyszertárnál a használat joga értéktelen. Ugyanígy gyakorlatilag jelentőség nélkül való annak megállapítása, hogy ,.egyoldalú ügyleten és szerződésen kívül keletkezhetik a használat szolgalma egyéb cselekmények útján is" (112. 1.). Példa, amivel a tételt illusztrálja: az ingó oly ingatlan tartozékává, vagy alkotórészévé válik, amely használat szolgalmának a tárgya. Ez a példa dogmatikusan is helytelen; ami itt végbemegy, nem új szolgalmi jog keletkezése, hanem a már meglevő szolgalmi jog tárgyi kiterjedésének megnövekedése. Továbbra is egyetlen szolgalom marad — Almási tétele két szolgalom létét vonná maga után. A mi álláspontunk helyességét Almásinak is látnia kellett, mert ő is írja, hogy „az alkotórészi és tartozéki kapcsolat tartamára az anyadologra, illetve a fődologra vonatkozó használat szolgalma a tartozékokra és alkotórészre is kiterjed" (113. 1.). A jelzálogjogi fejezetben Almási állástfoglal a telekkönyvi jóhiszem fennforgására irányadó időpontra — oly irányban, hogy ,,a jóhiszem elbírálásának döntő időpontja az, amelyben a jelzálogos hitelező a bekeblezési engedélyt tartalmazó okiratot átvette". (150. 1.) A magunk részéről szemben a gyakorlat és Szladits ellenkező álláspontjával, Almási nézetét tartjuk helyesnek, a forgalom érdekeivel egyezőnek. Az előzetes rangsorbiztosításról azt írja Almási, hogy a tulajdonos „nem csupán a maga terhére, hanem főleg és elsősorban az ennél későbbi idegen dologbeli jogosultak terhére is rendelkezik". (159. 1.) Ez a kijelentés épenúgy hangzik, mintha az orvos azt tanítaná, hogy az anya, aki gyermeket szül, jövendő özvegysége utáni férjhezmenése esetére a jövendőbeli férjet is megajándékozza gyermekkel. A későbbi idegen dologbeli jogosult akkor még nem létezik — és az illető dolga — hogy akar-e a már megterhelt ingatlanon további jogot szerezni, mintahogyan ne panaszkodjék a gyermek miatt, aki gyermekes özvegyet vesz el feleségül. Ugyancsak akadémikus értékű, hogy semmis a felek megállapodása, mellyel csupán a jelzálogjogot akarják átruházni, de magát a követelést nem (166. 1.) Ily megállapodás — még ha a jog nem is zárná ki — akkor se