Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

86 bírna gyakorlati értékkel és gyakorlati léttel. Ónálló zálogjog nincs. Más lapra tartozik a dologi adóst terhelő zálogjog. Nizsalovszky nézetével (a jelzálogjog jogszabályai 60. 1.) egyezően Almási is azt vallja, hogy ,,a rangsorral való rendelkezés — nem fűződik annak érvénytelenné nyilvánításához". (154. 1.) Ez a tétel nem fogadható el. A törvényben használt ,.megszűnés" kifejezés ugyan értelmezhető akként, hogy létező és utóbb elmúló jelzálogjogra vonatkozik, míg az eredetileg érvénytelen zálogjog csupán formailag — a telekkönyvi bejegyzés tartama alatt bír látszatléttel, de utólagos érvénytelenítése nem a megszűnést, hanem addigi nem létét jelenti. Ez a betűszerinti értelmezés szembekerül a törvény intenciójával. Ha valaki kölcsönügyletet köt, ennek során jeízálogi biztosítékot ad és utóbb, a kölcsönt visszafizeti, a törölt jelzálogjog rangsorával rendelkezhetik — de ha a kölcsönügyletet mondjuk megtévesztés címén megtámadja és ez alapon törlik a jelzálogjogot eredeti érvénytelenség címén, akkor a tulajdonos elűttessék a rangsorral való rendelkezéstől és a hátrábbálló jelzálogos hitelezők rukkoljanak előbbre, noha az érvénytelenítés folytán az érvénytelenített ügylet alapján felvett összeg visszafizetését esetleg a ranghely értékesítéssel megszerezhető új kölcsön tenné lehetségessé, amit Almási—Nizsalovszky tétele meghiúsítana. Ez a hivatkozás már semmi esetre sem lehet az intézmény intenciójával egybeeső. Vagy: a jelzálogjog az előzetes végrehajthatóság alapján jegyeztetett elő, illetve kebeleztetett be, utóbb a végső fórum jogerős ítélete a keresetet elutasítja és így a jelzálogjog töröltetik, ami végső analízisébe ex post facto eredeti érvénytelenséget jelent, vagy hogy egy vitatlanabb .,eredeti érvénytelenségű" bejegyzést említsünk, a bíróság hibásan (mert mondjuk elnézte, hcíy az alüeres a marasztalási összeget letétbe helyezte) rendeli el a biztosítási végrehajtás útján az előjegyzést és a felfolyamodási bíróság a végzést megváltoztatja és a zálogjog előjegyzés töröltetik — miért essék el a tulajdonos a rangsorral való rendelkezéstől? Erre észszerű gazdagodási motívumokra alapított indokolást nem látok lehetőnek. Megemlíti Almási a jelzálogtörvény 29. §. 3. bekezdés rendelkezését, hogy ha a bérlő, vagy haszonbérlő, akinek bérleti joga a telekkönyvbe be van jegyezve, a rangsorban őt megelőző jelzálogos hitelező javára az előre beszedett bért másodszor is megfizetni kényszerül, az esetre a bérleti bejegyzés az újra fizetett összeg erejéig biztosítéki jelzálogjogot alapít meg. (202. 1.) Ezt a rendelkezést Almási bírálat nélkül hagyja. A rendelkezés nyilván a végrehajtási törvény 191. §-ának analógiájára támaszkodik, amely a