Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

84 korlátját a törlési perrel szemben is fennállónak kell tekinteni. Registrálja Almási a Kúria tételét, hogy ha a haszonélvező rendes karbantartási kötelezettségének eleget nem tesz, ebből eredő kárának megtérítését csak a haszonélvezet megszűntével érvényesítheti (67. 1. és 72. 1.), Bár ugyanitt ő maga is utal a Kúria azon a fenti álláspontot enyhítő gyakorlatára, hogy a biztosítékadás követelhető az állag veszélyeztetése esetén a haszonélvezet megszűnése előtt is — sőt hogy a tulajdonos a haszonélvező terhére végeztethet el javítási és helyreállítási munkákat a haszonélvezet tartama alatt is — kritika nélkül hagyja a kárkövetelés időclőttiségi tételét — amelynek helytelenségét ezek a most citált envhítő judicatura adalékok erősen éreztetik. A kártérítésnek a haszonélvezet megszűnése időpontjára való kitolása gyakorlatilag nem szükséges, a károsulttal szemben pedig méltánytalan. A haszonélvezet tartama alatt a kárösszeg megvehető volna — annak megszűnése után a behajtás esetleg problematikus. Almási ezt a hátrányt látja is, mert azt írja, hogy a tulajdonos jogosult ugyan a helyreállítást a haszonélvezet tartama alatt eszközölni, de csak ,,a saját veszélyére, hogy megtérítésre való igénye csakis a haszonélvezeti jog megszűnésének időpontjában juthat bírói döntés alá" — vagyis özönvízután. Ezt az ídőelőttiségi tételt — amely gyakorlatunk egyéb construált Ídőelőttiségi tételei közül a legtarthatatlanabb, egyedül a megszokottsága tartja életbe. Ideje volna, hogy ez a gyakorlat jogtörténeti emlékké halványuljon. Ha a természetbeni helyreállítással nem kell a tulajdonosnak várni — amit szerencsére a gyakorlat kénytelen volt elismerni — miért kelljen — pénzbeli megtérítés érvényesítésével várni. Miért teremt a jogszabály ,,botcsinálta hitelező"-t? Önmaga által fölvetett és gyakorlatilag fölösleges problémát tisztáz Almási a MMT. 974. §-a kapcsán. Ez a szakasz semmisnek tekinti a jövőbeli vagyon, vagy ennek hányadrésze haszonélvezeti elkötelezését. Almási a kötelmi elkötelezésről rendelkező szabályt kiterjeszti a haszonélvezetet megalapító szerződés ,,dologi szakára" is (101. 1.). Utal arra, hogy a bírói gyakorlatban nem talált döntést, amely a jövőbeli vagyon lekötése okából mondta volna ki az ügylet semmisségét. Ez a megállapítás a még kötelmi elkötelezés kérdésének is gyakorlati meddőségét mutatja, de ezenfelül elgondolás? hiba a probléma fölvetése a dologi szakra. Dologi szerződés csak corpusra, meglevő, jelenben élő corpusra vonatkozbatik — jövőbeli jószág csak in idea él — arra dologi, a tárgy szinte fizikai kézbevételét kivánó — ügylet nem köthető, amint azt egyébként Almási vonat-