Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

83 szabályokat nem ismer — és bekövetkezik mindez — egy hibás elméleti constructio okából. Ezzel az elméleti okokból fakadó állásfoglalással szemben viszont örvendetesen gyakorlati szempontok kedvéért neki ront Almási egy másik — nézetünk szerint is — indokolatlan álláspontnak. Mai. jogunk a haszonélvezeti jog átruházását nem engedi — és a gyakorlati érdeknek azáltal vél eleget tenni, hogy a jog gyakorlásának átengedésére ad lehetőséget, amely gyakorlási jog azonban a 432. E. H. szerint telekkönyvi bejegyzés tárgyát nem képezi. Almási szerint (54. 1.) az idézett elvi határozat csak azt gátolja, hogy a gyakorlási jog szolgalomként nem kerülhet a telekkönyvbe — amit Almási azzal kíván orvosolni, hogy bekerülhet, mint — bérlet. Almási látja a gyakorlati szükséget, amelyet jogunk mai elrendezése nem elégít ki, de itt — amit egyébként ritkán tesz — alkura lép, ami azuttal azonban nem helyén való. A gyakorlás átruházása megtörténhetik bérlet formájában is, de történhetik más jogcímen is; a más jogcímen alapuló átruházásnak a telekkönyvi biztosítottság kedvéért bérletbe való bújtatása azonban a bérlet szabályainak valójában nem bérleti ügyre való reáhárííásával jár, ami zavarokra vezethet. Gondoljunk csak a bér előre fizetési tilalmára és a kétszeri fizetés veszélyére,amely szabályok nem állanak egy nem bérleti ügyre, amelyek alkalmazásra kerülhetnek azon a réven, hogy a telekkönyvbe jutás kedvéért ez a nem bérleti ügylet is bérletként kezeltetik. Egyénileg örömmel olvastam, hogy ,,a jogi személyek megszűnése .... nem is egy pontosan meghatározott időpontban, hanem a jogi tények sorozatos egymásutánja útján következhetik be." (60. és 66. 1.) A jogkeletkeztető tények idői szétszakítottságáról, a láncolatos tényállású jogkeletkezésről emlékeztem meg a Polgári Jog (1930. évi 5. sz., 221. o. és 1930. évi 6. sz. 259. o.) számában; Mikor születik meg a jog" címen. Utaltam arra, hogy a jog keletkezésével esetleg nem a tényállás záró láncszemének időpontja, hanem egy korábbi láncszem korábbi időpontja lesz irányadó. Almási a jogszünéssel kapcsolatban helyesen vallja, hogy ezúttal a záróláncszem időpontja az irányadó. A haszonélvezetnek a jogosult halála okából a 4498/ 189. sz. rendelet alapján való perenkívüli törlésén felül Almási, azt hiszem helyesen utal a Tr. 155. §-a alapján indítható törlési perre (69. 1.) — anélkül azonban, hogy említené, illetve állást foglalna abban a kérdésben, hogy a rendeletben megszabott három évi határidő betartása a törlési per esetében is kötelező-e. Minthogy a három év telekkönyvi extraneusok érdekeit védi, kénytelen kelletlen a három év 6*