Polgári jog, 1933 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 1. szám - Dr. Almási Antal kir. kúriai bíró, egyetemi ny. rk. tanár: Dologi jog II. k.[könyvismertetés]

81) zárja le a készanyaggal a munkasorozatot. Almási írói karakterében állandó egy ellenmondás, amely végezetül szerencsésen feloldódik az író önmagával való viaskodásában. Almási positivista hajlamú, szereti tételeit gondolkodásán kívül álló autoritativ tényezőkkel — jogszabállyal, vagy bírói gyakorlattal — alátámasztani és ez a hajlam nagyban alkalmas az egyéni felfogást háttérbe szorító szinte relata referroszerű írások keletkeztetésére. Emellett Almásiban mindig meg volt az önálló felfogásra való törekvés, a joganyagnak a saját látása szerinti elrendezése, amely viszont lazítja az írónak az adott anyaghoz való kötöttségét, és tükörkép helyett az ábrázolandó festményének elkészítésére inspirálja. Almási azonban megtartja az adott joganyaggal szemben a maga szellemi függetlenségére, önállóságára való törekvését, de tud glebae adstrictus maradni és a létező joganyagból kicsiholni a maga nézeteit- Ilykép olvad fel nála ennek a két írói jellemvonásnak benső ellenmondása és ez a mostani könyve az ellenmondó vonásoknak harmonikus felclvadását talán valamennyi írása közül a legerősebben mutatja. El kell válnunk az általános jellemzéstől és a szerző művének kijáró elismerés hangoztatása alól felment a szerző és munkája értékelésében kialakult communis opinio, mert helyet kell szorítanunk a részletkérdések tárgyalásának. Első megjegyzésünk Almásinak egy szolgalmi jogi tételére vonatkozik. Ennél az első tételnél is előtör Almási mellékszempontok által elhajlítást nem tűrő logikájának könyörtelen jusqu'au boutísmusa. Maga a tétel szól ekképen: A szolgalmat alapító ügylet ,,a szolgáló dolog tulajdonosát valaminek tevésére vagy adására is kötelezheti. Csakhogy ez a többlet, ez a tevés és adás a szolgalmon túlmenő és valamely külön jogi tényen alapuló többlet, mely a szolgalom tartalmának járuléka ugyan, de attól különbözik. A tevést, vagy adást pedig attól különböző és rendszerint kötelmi alapon követelheti. Ezekre nézve a szolgáló dolog tulajdonosa nem dologi, hanem rendszerint kötelmi adós." íme az életbéli kívánalmak által kívánt compromissum elvetése a servitus in faciendó consistere nequit hamis elve kedvéért. Magam írtam korábban a szolgalmi jog nyomán fakadó kötelemről, emlékezetem szerint maga Almási is szinte szó szerint élt ilyenféle körülírással. A két részt el lehet különíteni, mint a szolgalom rendszerinti és kivételes tartalmát, ez utóbbit, mint a szolgalom ..toldalék kötelezettségét". (Ily toldalék kötelezettség az obligatiók világának is jelensége.) A kötelmi jogba azonban nem szabad a