Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám

46 esetre is, mikor valamely vagyontárgy, vagyon ingó vagy ingatlan természete forog kérdésben. A lex rei sitae alkalmazását Bartin azzal indokolja, hogy a forgalom, a dologi ügyletek biztonságának a szempontja kívánja, hogy a dolog ingó vagy ingatlan természete még akkor is, ha az irányadó jog meghatározása forog kérdésben, ugyanaszerint a jog szerint bíráltassék el, mint amely a dologi jogokra irányadó. Bartinnak és a nemzetközi magánjogi írók csaknem összességének ezt a felfogását szintén nem oszthatom, még pedig az alábbi indokokból. A dolgok ingó vagy ingatlan minősége nem természetadta sajátsága a dolgoknak. Hogy a vad az erdőben, a hal a vízben, a gyümölcs a fán, hogy az építményi jogok ingók vagy ingatlanok-e, azt a különböző jogrendszerek különbözőképpen szabályozzák, így különböző a tartozék jogi szabályozása is. Az ingatlan a maga egészében nem áll másból, mint a természetüknél fogva ingó dolgok véghetetlen sokaságából, amelyek részben többé-kevésbbé szilárdan össze vannak nőve egymással, részben minden organikus kapcsolat nélkül csupán a nehézség törvénye által tartatnak össze. Az ingó és ingatlan minőség tehát relatív tulajdonságok, melyek tartalmukat a törvényhozótól nyerik. Ha a jogviszony szekundér minősítésével kapcsolatban merül fel a jogviszony tárgyát tevő dolog ingó vagy ingatlan jellege meghatározásának a szükségessége, amikor tehát már meghatároztuk a jogviszonyra irányadó jogot és ez a lex rei sitae, akkor a lex rei sitae szerint kell minősítenie a bírónak a dolog ingó és ingatlan természetét is. Ez azonban nem kivétel, hanem a fenti általános alapelvünkből következik. Megjegyzendő azonban, hogy az a kérdés, hogy valamely dolog ingó vagy ingatlan természetű-e — mint Bar helyesen megjegyzi — nem tisztán dologjogi kérdés, hanem nem egyéb, mint összefoglaló megjelölése annak, hogy a dologra egy csomó jogszabály nyerjen alkalmazást, azok a jogszabályok, amelyek egyébként ingatlanokra vagy ingókra alkalmazást nyernek.41) Ennek következtében — helyesen jegyzi meg Stobbe42) — a jogviszony szekundér mnősítésével kapcsolatban sem oldható meg ez a kérdés mindég a lex rei sitae minősítő szabályai szerint, hanem aszerint a jog szerint, amely szerint a szóbanforgó jogi vonatkozás elbírálandó. Ugyancsak a lex rei sitae minősítő szabályait kell alkalmaznunk akkor is, ha a jogviszony primér minősítéséről van 41) Bar: Theoríe und Praxis des int. Privatrechts. 2. kiad. 1889. I. 622. 1. *2) Stobbe: Deutsches Privatrecht I. 32. és 63. §§.