Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám

39 pedig azokat, amelyek annak a következményei, hogy a jogviszonyok jogi természete államonkint különböző. A törvényösszeütközések ezen utolsó csoportja akkor is fenn fog maradni, ha a nemzetközi magánjogi szabályok az egyes államokban azonosak lesznek, és mindaddig fenn fog maradni, amíg a földön különböző jogrendek fognak fennállani. Frankenstein szerint minden ember primér a saját hazája jogának és minden dolog annak az államnak a jogának van alávetve, amelynek területén fekszik. Ez a tétel Frankenstein szeíint nem tételes nemzetközi jogi szabály, csupán apriorisztikus axióma, ,.néppszichológiai dedukció útján nyert tudományos megállapítás", amely a jog fogalmából és természetéből következik. Az az állam, amelynek a fenti axióma értelmében primér hatásköre van a jogviszony szabályozására, szekundér kapcsolással a jogviszonyt egy másik jogrend uralmának is alávetheti. A primér irányadó jogrendszer irányadó Frankenstein szerint a jogviszony jogi minősítése tekintetében.31) Ha ez a primér irányadó jogrendszer nemzetközi magánjogi szabályai útján egy másik jogrendszer uralmának veti alá a személyt vagy dolgot és ha ennek a szekundér irányadó jogrendszernek mások a minősítő szabályai, úgy kutatni kell a célt, amelyet a primér irányadó jog ezzel a szekundér kapcsolással el akart érni; hogy a minősítő szabályok összeütközésének esetében a szekundér irányadó jog minősítő szabályait előnyben akarta-e részesíteni vagy sem. A valószínűség azonban amellett szól, hogy a primér irányadó jog a jogviszony minősítését magának akarta fenntartani. Az említett írók a minősítő szabályok összeütközésével kapcsolatos több problémára rávilágítottak s nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzetközi magánjog e talán legnehezebb problémájára fény deríttessék. Mindazonáltal minden megállapításukat, sőt fejtegetéseik eredményeit a maguk egészében teljesen nem oszthatom. 1. Despagnet, Surville és Arthuys, Valéry felfogását, amely szerint a jogviszonyra általában irányadó jog minősítései szerint kell a bírónak a jogviszonyt minden esetben minősítenie, ebben az alakjában nem oszthatom, mert nem lehei minden esetben ennek a jogrendszernek a minősítő szabályait alkalmazni, így különösen akkor nem, midőn az alkalmazandó jog meghatározása forog kérdésben, mikor a jogviszony jogi minősítésétől függ az alkalmazandó jogrendszer meghatározása. Ebben az esetben ez a felfogás circulus vitiosushoz vezet s így a jogi minősítések összeütközését megoldhatatlanná teszi. 2. Bartinnek és a francia és angol írók nagy többségének a lex fori minősítő szabályainak alkalmazására konkludáló elméletéi az alább kifejtendő okokból szintén nem oszthatom teljesen, mindentől eltekintve már azért sem, mert a szuverénitás fogal31) Frankenstein: id. m. I. 273. és köv. 1.