Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

11 A felperes abból indulva ki, hogy a díj levélnek a fizetési értékszámításra és az esedékességre vonatkozó fenti kettős meghatározása ellenére is esak azt lehet következtetni, hogy a felek az esedékesség időpontjának meghatározásával egyszersmind az ezzel egybeeső fizetési kötelezettséget is megállapították, a fellebbezési bíróság rendelkezését jogszabálysértőnek amiatt vitatja, mert jogszerűnek vette az alperes amaz eljárását, hogy a kikötött díjnak 1925. évi december 28-án esedékessé vált harmadik harmadrészét 1929. évi szeptember 27-én az ezen a napon volt tőzsdei középár alapulvételével fizette; vagyis az esedékesség napja szerinti átszámításhoz képest az ő részére 2S49 pengő 67 fillérrel kevesebbet fizetett. A felperes álláspontja szerint ugyanis az anyagi jog helyes alkalmazása és a méltányosság sem enged meg olyan értelmezést, ami azt teszi lehetővé, hogy az adós a hitelező kárára kedvezőbb helyzetbe jusson akkor, ha fizetési kötelez attségének késedelmesen tesz eleget. Kétségtelen, hogy annak, hogy a felek a fizetendő ügyvédi munkadíj összegét nem készpénzben, hanem az elért eredmény mértékéhez igazodó búzamennyiség árában határozták meg, az volt a célja, hogy a felperes a pénzértékcsökkenés abban az időben már általában ismert hátrányát magától elhárítsa. Felek azonban megegyezően adták elő, hogy a díjnak az előző perben érvényesített első harmada 1923. szeptembar 29-én, második harmada pedig 1924. június 4-én vált esedékessé. Ennek ellenére a felperes a különböző időben esedékessé vált két első harmadrészre irányuló kereseti követelését csupán az 1925. évi június 25. napján benyújtott keresettel érvényesítette akként, hogy az átszámítás időpontját maga is a fizetés, nem pedig az esedékesség napjában kérte meghatározni. Az átszámítás e módja ellen alperes az előző perben kifogást nem emelt annak ellenére, hogy reá nézve ez a mód a felperes felülvizsgálati kérelme szerint is bizonyos többletet eredményezett. Az előző perben tehát az okiratnak itt már vitás rendelkezését maguk a peresfelek egyezően értelmezték akként, hogy az átszámítás a fizetés időpontja szerint történjék és a meghozott jogerős ítélet alapján a fizetés valóban ilyen átszámítás mellett is történt. Maguknak a peresfeleknek a most kiemelt egyező értelmezéséből kiindulva is helyesen jutott tehát a fellebbezési bíróság ahhoz az álláspontjához, hogy a felperes a keresetbe vett értékkülönbözet megtérítését az alperestől sem az anyagi jog alapján, sem a méltányosság. indokából nem követelheti. \'i • Az az ügyleti fél ugyanis, aki a részletekben teljesítendő szolgáltatás előzően lejárt részét a kötelezett félre nézve hátrányos, de ez által szerződésszerűnek elfogadott teljesítési módozat szerint igényelte és megkapta, a később lejárt szolgáltatás teljesítését az adós által ellenzstt eltérő más módozat szerint nem követelheti, még akkor sem, ha az előzően alkalmazott módozat szerinti teljesítés ezúttal már reá nézve jár hátránnyal. A fellebbezési bíróság döntése szerinti teljesítés mellett a felperes egyébként a teljesítéskori értékben kapja meg azután az értékben csökkent