Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kettős törvényes atyaság és a gyermek megtámadási joga

259 vényességet és a többször felmerült tendenciát, hogy a törvényes születés megtámadásának a jogát szélesebb körnek engedjék át, végül is elutasították. Az Optk. szerint a gyermeknek nincs joga .származásának törvényességét megtámadni, mert a törvénykönyv nem sorolja fel az erre jogosultak között. A törvénykönyv távoleső és általános vonatkozású szabályaiból levezetni speciális szabályokban szabályozott joganyagra nézve e szabályokkal ellenkező megállapításokat, merész és kényes jogi operáció. Mégis, ha sikerül a gyermek megtámadási jogát a 17., 19. és 137. §§-ból, melyekben velünk született jogokról, a jogában sértett fél jogáról, hogy panaszát a törvény által rendelt hatóság elé terjessze, a szülők és gyermekek között fennálló jogokról és kötelességekről van szó, levezetnünk, ez nincs alávetve a 158. §. korlátozásának és az 1481. §. szerint nem évül el. A gyermek megtámadási joga etikai alapon követelhető. Nem szabad a férjnek megengedni, hogy egy gyermeket, aki valójában nem az övé, egy elviselhetetlen viszonyban menthetetlenül megkötve tartson. De ugyancsak erkölcsi szempontból nagyon megfontolandó, hogy megadható-e a gyermeknek a jog, hogy ő szüleinek házaséletét a bírói szék és a nagy nyilvánosság elé rángassa, hogy az utód talán rég sírban nyugvó ősök házaséletéről megsárgult okmányokat kutasson fel és vigyen a bírósági tárgyalóterembe csak azért, hogy a maga anyagi hasznáért, mely dominál a legtöbb esetben, a férfi büszkeség és női szégyenérzet rejtett titkát napfényre hozza. Végül a gyakorlati szempont, az eljárás eredménye is mérlegre vetendő. Von Call, akinek a gondolatmenetét adtam vissza francia véleményre támaszkodva ellenzi a gyermek megtámadási jogának az elismerését: ,,A törvényesség megtámadását illetőleg az általános polgári törvénykönyvet az a szempont vezeti, hogy egyedül a férj mint a család feje és atyai hatalmánál fogva hivatott dönteni a házassága alatt született gyermekek személyi állása felett. A család egységének és méltóságának megőrzése érdekében ez egyedül őt illeti meg. E feladatának teljesítésekor a családján túl a társadalomnak és ezáltal közcélt szolgál."14) Von Call visszatér az Optk. szelleméhez: a törvényességnek a törvény által megszabott időhatárok között felállított vélelméhez, az atya kizárólagos megtámadási jogához. Ő azonban a kettős atyaság megoldását csak egy szempontból, a gyermekmegtámadási jogának a nézőszögéből vizsgálja és mint láttuk, ellene foglal állást. Riezler az élet változatos eseteit vizsgálja, de figyelme nem a gyermekre irányul. Anélkül, hogy a kérdést határozottan eldöntené, szereti szembeállítani a tényleges házasságban élő férjet a tisztán jogi vonatkozásban létezővel. A német jogirodalomban erős a tendencia, mely az asszonnyal tényleges házassági viszonyban élő második férj törvényes atyaságának kizárólagos elismerését célozza. A már említett Riezleren és Endemannon kívül utalhatok itt Bernhöft fejtegetéseire, Enneccerus, Kipp és Wolf magánjogi munkájára. Ez utóbbi sze14) Von Call, í. m.