Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kettős törvényes atyaság és a gyermek megtámadási joga

258 Jogunk ma is egyedül a férjnek ismeri el a jogát, hogy felesége gyermekeire nézve a vélelmet, hogy azok az ő gyermekei, megtámadja és megcáfolja. Nem jelenti a férj e kizárólagos jogának megosztását másokkal az, hogy a megtámadás jogával bizonyos korlátok között az örökösei is élhetnek, t. í. akkor mikor a férj a születésről nem tudott vagy megtámadási jogának gyakorlásában halála vagy haláláig fennálló más ok megakadályozta. Ez tulajdonképen a férj jogának a gyakorlása, amint az örökösök lépnek a férj helyébe, ha ő ugyan élt a megtámadás jogával, de mielőtt célt ért volna, meghalt. Az Optk. 159- §-ról, mely a férj jogának örököseire való kiterjesztését tartalmazza, írja von Call, hogy az nem annyira a megtámadásra jogosult személyek körét tágítja, mint inkább a férj megtámadási jogát akarja számára a halálon túl is biztosítani. Az Optk. a gyermek születésének tudomására jöttétől 3 havi időt enged a megtámadásra, örökösök a férj halálától, postumus gyermek esetében a születéstől számított három hó alatt élhetnek a megtámadás jogával. Ha a jogosított ez idő alatt a megtámadás jogával nem él, a születés törvényességére vonatkozó praesumtio iuris praesumtio iuris et de iure-vá válik. A törvényhozásnak nyilván az az intenciója, hogy a gyermeket a törvénytelenségtől megmentse. Az ő érdekében jogosítja egyedül és kizárólag a vélelmezett atyát a törvényesség megtámadására, távoltartva minden harmadik személyt. De a törvényhozás nemes intenciójának semmi keresnivalója sincs ott, ahol nem a gyermek törvényességéről vagy törvénytelenségéről van szó, hanem arról, hogy törvényességét helyes vonatkozásban állapítsuk meg. Az igazi törvényesség megállapítása úgy a gyermeknek mint nemző atyjának erkölcsi és anyagi érdeke, igazságérzetünket pedig csak ez a megoldás elépíti ki. A jogpolitika a gyermeknek érdekét kezdte figyelemre méltatni, és míg az osztrák Oberster Gerichtshof 1903. nov. 25-én kelt döntésében ragaszkodott ahhoz, hogy a férjen kívül senkinek sincs joga a gyermek törvényes születését megtámadni, 1907. jún. 25-én kimondta, hogy a gyermeket megilleti a jog törvényességének megtámadására. Ha az Optk. keletkezésének a történetét12) vizsgáljuk, az okmányok nagyon érdekes tanúságát tárják fel, hogy a törvényesség megtámadására való jogosultság foglalkoztatta a szerkesztőket és a vélemények megoszlottak. Martini tervezetében és az alaptervezetben a gyermek törvényességének megtámadására való jog nincs bizonyos személyekre korlátozva. De a Josefinísches Gesetzbuch 2. §. 4. már a férj kizárólagos jogát hangoztatja. Zeillernek a harmadik személyek kizárására vonatkozó beszúrását az eredeti javaslat 13. §. l-hez csak azért nem fogadták el, mert a többség nem tartotta szükségesnek. Ugyancsak Zeiller mondja, hogy a rokonoknak, kiknek jogai kurtítást szenvedhetnének, elővigyázatból szintén megadják a megtámadás jogát. Pfaff13) kimutatja, hogy az Optk. redaktorai nagyon behatóan foglalkoztak a kérdéssel, hogy ki támadhatja meg a tör12) Von Call, i. m. 1!) Der Codex Theresianus und seine Umarbeitungen.