Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról
29 elvi döntése indokolásául. A határozat, mint eseti döntés, 1907. évi március 17-én, 4117/1906. kúriai szám alatt hozatott. A tényállás szerint cséplésnél egy vállalkozó alkalmazott gépészének gondatlanságából a polgári perbeli felperesnek gabonája egy szikra folytán elégett, a gépész a büntetőbíróság által tűzvészokozásért elítéltetett. A polgári perben a felperes a vállalkozótól kárának megtérítését követeli. A Kúria alperest marasztalja, a büntetőbíróság ítéletét a gépész vétkessége tekintetében a fent közölt indokolással változatlanul irányadónak veszi, a vállalkozó alperest pedig tárgyi felelősség alapján marasztalja a gépész által okozott kárért, mert a vállalkozó, ki a bércséplésből hasz not húz, felelős az alkalmazottja által a reábízott teendőben harmadik személyeknek jogellenes cselekmény vagy mulasztás által okozott károkért. (A 84. számú teljes ülési határozat és a Magánjogi Törvénykönyv Javaslatának 1721. §-a nem áll ilyen határozottan a tárgyi felelősség alapján.) A fenti döntés, mely egy konkrét esetben hozatott és már előbbi gyakorlatra támaszkodott, nem is indokolja, hogy milyen jogi alapon foglalja el a fenti fontos elvi kérdésben az ismertetett álláspontot, csak annyit mond, hogy ,,a dolog természetéből" következik. Hivatkozik azonkívül az 1874. évi XVI. t.-c. 7. §-ára. Ez a törvény a váltóhamisítás esetén követendő eljárásról szól és 7. §-a kimondja, hogy a váltóhamisítás kérdésében a büntetőbíróság jogerős határozata a polgári bíróságra irányadó. Ez egy egészen speciális szabály, melynek alapján ilyen nagy horderejű elvi kérdést általánosságban eldönteni nem lehet. Hogy ez az elv a dolog természetéből következik, ez tulaj donképen csak az indokolás mellőzése. A dolog természetéből azonban épen az ellenkező következik. A kérdés igen nehéz elméleti kérdés és eldöntése be lenyúlik a polgári és büntetőbírósági ítéletek jogerejének tanába. A jogerő kérdése nagy elméleti irodalma ellenére is tisztázatlan. Itt nincs hely és alkalom arra, hogy ezzel a kérdéssel ex asse foglalkozzunk. Csak annyit említek meg, ami általában vitán kívül áll, hogy polgári perben a jogerő rendszerint csak a felekre terjed ki, továbbá azokra, akik jogukat a felektől származtatják. A másik tétel, amit itt felhozok, már nem egészen vitán kivül áll, de úgy a pandektaírók, mint a modern jogászok nagy része megegyezik abban, hogy az ítélettel eldöntött, megítélt vagy elutasított igényre vonatkozó döntés emelkedik jogerőre és nem az ítéleti tényállás. Vagyis jogerőre emelkedik az, hogy felperes tulajdonos, vagy az, hogy alperes kölcsön címén tartozik felperesnek, vagy hogy felek között bérleti viszony áll fenn, de nem jogerős és nem megdöntetlen egy teljesen más