Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

30 jogalapú, a felek között folyó perben az a tényállás, melynek alapján ezeket a jogviszonyokat az ítélet megállapította. Más dolog az, hogy a bíró egy más perben felvett bizonyítékokat a szabad mérlegelés elve alapján felhasználhat, sőt a polgári bíró büntető, fegyelmi, vagy közigazgatási ügyben esetleg más felek között folyó ügyben felvett bizonyítást a szabad mérlegelés elve alapján figyelembe vehet, de ez a felhasználás nem kötelező . Statusperben a jogerő mindenkire kiterjed és ez áll a büntetőperben, mint közjogi perben hozott ítélet jogerejére nézve is. De itt is érvényes a jogerő tannak az a tétele, hogy nem az ítéletben megállapított tényállás, hanem csak az emelkedik jogerőre, hogy a vádlott a bűncselekményt elkövette-e vagy nem. Annál kétségesebb, hogy ez a jogerő polgári ügyekben is irányadó-e? Tehát, amit a felhozott határozat a dolog természetéből következőnek tart, az nem így van, sőt épen az ellenkező következik a dolog jogi természetéből. A Pp. 235. §-a ismer olyan pereket és eljárásokat, melyek befejezéséig a polgári per, melyben a másik eljárásban eldöntendő kérdés előkérdés, felfüggesztendő, mert súlyt helyez arra, hogy az illető fontos előkérdést az a hatóság döntse el, mely ezzel alapjában foglalkozik, így pl. a házasság érvényessége, semmissége kérdésében, Ellenben a Pp. 234. §-a büntető per esetén a felfüggesztést a bíró tetszésére bízza, ezzel dokumentálja, hogy nem tartja olyan fontosnak a büntető bíró ítéletének bevárását. Ennek pedig az az oka, hogy a polgári perben egészen más szempontból döntendők el a vitás kérdések, mint a bűnvádi eljárásban, egészen más a cél, melyre a per irányul. De közvetve arra is lehet ebből a rendelkezésből következtetni, hogy a törvény azon az állásponton van, hogy a büntető bíróság ítéletének jogereje nem terjed ki a polgári perre, mert jogerő és perfüggőség rokon fogalmak, a külömbség az, hogy az egyiknél az egyik eljárás már befejezett, a másiknál még mindkettő eldöntetlen. Amit a 198. számú elvi határozat a felmentő ítélet esetén mond, az áll minden esetben: ,,a polgári beszámítás alá eső szándékosság és vétkesség köre más, mint a büntetőjogié". Ugyanebből a felfogásból indul ki több kúriai határozat, mely kimondja, ,,hogy házassági bontóperben külön vizsgálat alá veendő, hogy a bűncselekmény bontóok-e?" (Jogi Hirlap II. 562., III. 420., 511). Ha bűncselekmény fenforog is, kérdés van-e okozati összefüggés a bűncselekmény és a kár felmerülte közt, nincsenek-e olyan körülmények (pl. a másik fél gondatlansága, kárelhárítási kötelezettség elmulasztása stb.), melyek a kár