Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kettős törvényes atyaság és a gyermek megtámadási joga

252 képes a törvénytelen gyermekek számára megnyitni a törvényesség paradicsomát és nagyon is indokolt Riezler1) állásfoglalása, hogy a törvénytelen gyermeknek megadandó a kedvezőbb joghelyzet, melybe azáltal jut, hogy több tartásra kötelezett áll vele szemben: vagyis a többes törvénytelen atyaság jogi elismerése. A gyermeknek jogilag több törvénytelen atyja lehet, írja Riezler: a) Az atyaságot több férfi elismerheti, b) Ha az anya a kritikus idő alatt többekkel együtt élt és a plurium concubentium exceptiot az eljárás során nem hozták elő, jogerős megállapító ítélet útján többen nyilváníthatók ugyanannak a törvénytelen gyermeknek atyjává. (Z. P. 0. 644. §.) c) A gyermeknek megvan a joga, hogy mást vegyen igénybe mint atyát, s nem azt, aki atyaságelismerést tett. Elvileg a többes törvénytelen atyaság létrejöttének nincs akadálya. De az első eset valószínűleg nem tartozik az élet gyakori jelenségei közé. Hamarább kerül a dolog atyasági keresetre, mint arra, hogy több férfi atyasági elismerést tegyen. A második eset központjában az exceptio plurium concubentium áll. T. i. az atyasági keresettel alperes szembevetheti e kifogást, jogunkban ugyan csak akkor, ha egyúttal a nő feslettsége is bizonyítható. Az atyasági kereset az atyaság megállapításával a tartásra való kötelezést célozza. Bár a per megindítható egyszerre több személy ellen, a bizonyítás során egy alperesre kell korlátozni s a többiekkel szemben el kell ejteni.2) Elvileg ez az egyetlen helyes állásfoglalás: az atyaság csak egy alperesre nézve állapítható meg és tartásra csak egy kötelezhető ítéletben. A német jogászi felfogás azonban — úgy látszik — megengedi az abszurdul hangzó bírói ítéletet, mely atyának tekint és tartásra kötelez egyszerre többeket is. Ha alperesek közül vaalmelyik az exceptiót érvényesíti, hasonló sikerrel igénybe veheti a többi concubens is: valamennyinek szabadulni kell az atyaság tartási kötelezettsége alól. Ha az exceptio plurium concubentium érvényesíthető, alperesek közül egyre sem, ha nem érvényesíthető, akkor is csak egyre nézve állapítható meg az atyaság és mondható ki a tartásra kötelezés. A harmadik esetben sem egészen evidens a többes atyaság létrejötte. Mi után az atyaság elismerése egyszer már megtörtént, egy harmadik személy perbefogása nem sok sikerre vezethet, mert míg egyfelől az atyaság bizonyítása rendkívül nehéz, alperes könnyen mutathat rá a már megtörtént atyaságelismerésre, hacsak nem nyilvánvaló vagy köztudomású, hogy az, aki atyaságelismerést tett, nem a gyermek atyja. Láttuk tehát, hogy a többes törvénytelen atyaság, bár prima facie nagyon természetesnek és lehetségesnek tűnik fel, a valóságban nem olyan gyakran és könnyen valósul meg. Nézzük meg ezek után az életnek azokat az eseteit, melyekben törvényes gyermekre nézve áll elő a kettős atyaság helyzete. J) Riezler: Doppelte Ehelichkeit. (Bürg. Arch. 38.) I. •§. 2) Kolosváry: Magánjog. 1930. 518. o.