Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 7. szám - Kincstári magánjog
245 mit tesz az állam? Közkövetelései tekintetében felépített egy olyan rendszert (1920: XXIII. t.-c. 100. §., 1923: VII. t.-c. 48. §.), amely a tulajdonjog sérelmével mitsem törődve, kimondja, hogy ,,a köztartozások miatt vezetett foglaláskor a hátralékos vagy helyette fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságoknak zár alól feloldása céljából igénykeresetnek nincs helye." Bizomány, tulaj donfenntartás, stb. jogcímeiről nem is beszélek, de ha az inkasszáns beszedi szolgálatadója pénzeit, ha barátomtól esete hegedűmet nem viszem el, és másnap ezeket lefoglalják az inkasszáns, barátom adójába —, igényelni nem lehet, mert a közadóhátralékos lakásába bár átmenetileg kerülő ingók feloldásának helye nincs. Láttam családi békét felborulni, existenciákat összeomlani ezen a törvényen. A fiatal férj odaköltözött apósa lakásába. Mint a mételyt, hozta magával régi, bukott vállalatából fennmaradt mindenféle OTI. és egyéb köztartozásait, merthiszen mostmár az ő lakása is az lévén, amely eddig apósáé volt, a mostmár közadóhátralékos lakásán történt foglalással szemben az após eredménnyel igényelni nem tudott. Láttam férj és feleség különélésének bekövetkezését e törvény miatt, mert a feleség a korábban kelt köztartozás ellen nem tudott máskép védekezni, mint hogy férjével a tényleges együttlakást megszüntette. Tudok példát arra, hogy az árverésen vett ingókat, amelyeket az árverési vevő azonnal elvinni nem tudott, másnap az árverést szenvedett lakásán adójába újból lefoglalták, és a vevő ezeket kiigényelni nem tudta. Ezt a jogintézményt laikusokkal, akiknek jogérzete a tulajdonjog alapján alakult ki, elhitetni nem is lehet. Jogi percipiálóképességük nem ad hitelt annak, hogy tulajdonjogukat nem lehet ilyen foglalás alól kimenteni. Ugy vannak ezzel a jogi szörnyszülött intézménnyel, mint a vidéki atyafi, aki amikor egyik furcsább állattól a másikhoz vezette kisfiát az állatkertben, az éppen száját kitátó vízilóhoz érkezve, kisfiát mindjárt karonragadta és továbbvitte, mondván: ,,Gyerünk innen Pista fiam, hiszen ez már nem is igaz!" Bizonyára nem akarta a jogalkotás, hogy a közadóhátralékos köztartozásáért idegen emberek, idegen holmik feleljenek, de akár akarta, akár nem, preterintecionálisan mégis idevezetett a kincstári igényper intézménye, amelyet létesítésének oka legfeljebb magyaráz, de nem ment. Ez az ok: a védekezés szükségessége. Látta a kincstár, amit a szegény hitelező napról-napra tapasztal a saját bőrén, hogy alaptalan igényperekkel húzzák ki lába alól a fedezetet, és védekezni nem tud ellene. Nem tud, merthiszen az igénylő bizonyít, márpedig az igénylő tud bizonyítani. Erre mondja mármost az állam: ez jó lehet nektek, vagy legalábbis kell,