Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kincstári magánjog

24(3 hogy jó legyen, — mert okosabbat nem tudok —, de nekem nem felel meg és magamra nem is akceptálom. Ilyen könnyen és egyszerűen azonban a dolgot elintézni nem lehet. Nem lehet ugyanis a tulajdonjog elvén felépült államban harmadik személyek tulajdonjogát ennyire flag ránsan sérteni, és nem lehet kettős mértékkel, még hozzá ennyire végletesen kettős mértékkel mérni: köztörvényi viszonylatban az adós tulajdonát is kicsúszni hagyni, emitt meg a nyilvánvalóan másét is elvenni. Pláne amikor az önvédelem sem tesz ilyen rendelkezéseket szükségessé. Azért ugyanis, mert az igényper így, amint van, nem jó, nem kell és nem szabad benne elrontani azt, ami helyes: az anyagi jogot (feloldási igény tulajdonjog alapján), hanem azt kell kijavítani, ami rossz benne. Mivel pedig a nevetségesen könnyű bizonyításban van a hiba, itt kell a dolgot megfogni, vagyis a kincstári igénypernek nem a tulajdonjoggal kell csődöt mondatni, hanem a tanubizonyitással. A logikus az lett volna, hogy kötött bizonyítási rendszert ír elő a törvény a kincstári és általában az igényperben. Gondolok itt az okirati bizonyításra, általában az okirati kényszerre, és a különböző mindenféle kötelező lajsromok bevezetésére. A részletes indokolás messzire vezetne, csak utalok az utóbbi évek erészben megnyilvánuló kívánalmaira, amelyek szkeptikusan fordulnak el a tanubizonyítástól, és hangsúlyozzák, hogy az írást nem azért találták ki, hogy az előnyeit és az általa nyújtott biztonságot ne élvezzük. Ha meglesz az okirati kényszer, és ha lajstromok fogják feltüntetni a tulajdonjogfenntartású gépeket, üzletberendezési és egyéb ingókat ha az elöljáróságokon nemcsak azt fogjuk látni, kinek nevén áll az iparigazolvány, hanem hogy kié az üzlet, kié a berendezés stb., egész gazdasági életünk óriásit fog nyerni szolidságban és megbízhatóságban, és nem lehet azokat ma ezének, és ugyanaznap más helyen másénak állítani. Ezt kell megvalósítani, és akkor nem kell majd a kincstári követelésen az anyagi igazság súlyos sérelmei árán segíteni és a magánhitelező követelése nem marad védtelen. Más ilyen, a közkövetelések behajtásának az anyagi jog sérelmével erőszakosan fedezetet teremtő törvényi rendelkezések azok, amelyeket az üzemutód felelősségére vonatkozóan állítanak fel egyes jogszabályok. Szintén példái a jognélküli vagy méginkább: jogellenes jognak. A kereskedelmi üzlet átruházásáról szóló 1908: LVII. t.-c. elment a hitelező védelmében a legszélső határig, ameddig el lehet menni akkor, amikor a mi jogérzetünk szerint feleltetni lehet és kell is az üzletfolytatót az üzletelőd üzleti tartozásaiért, előfeltételként állítván fel az üzletelőd és üzletutódnak akármiféle formában, bár csak per facta con-