Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Kincstári magánjog

240 (1928: XII. t.-c. 28. §. 3. bek.), hogy kincstári ingatlannal szemben nem harminc, hanem száz év az elbirtoklási idő (Hármaskönyv I. rész 78. cím); hogy vasúti árúfuvarozási és postaszállítási ügyleteiből eredő felelősségét a törvény által megengedett keretek között korlátozhassa (Kt. 421., 424. s köv. §-ok) stb. stb. indokolt lehet és indokolt is-, ám kifogást kell emelni akkor, ha a kivétel létesítésével, vagyis a parallel rendezéssel a jogalkotás oly térre lép, amelyen azt indokoltnak nem tartjuk, és ha oly rendelkezést létesít, amely az anyagi igazságba, az egyenlő elbírálás elvébe ütközik. Márpedig ez a bifurkált helyzet állt elő a háború és az azt követő idők óta a magánjognak számos parcelláján. Amikor pedig az alábbiakban e jelenségeket megpéldázom, azt elsősorban nem a dogmatikum kedvéért, hanem azért teszem, hogy a parallel rendelkezések tartalmi igazságtalanságára rámutassak, és hogy a jogalkotásnak ez zel az irányzatával szemben a jogpolitika elítélő szempontjait hangsúlyozzam. Itt van pld. mindjárt a kényszeregyességnek ma olyan szomorúan gyakorlati intézménye. Törvényhozásunk azt abból a helyes gondolatból indulva ki szervezte meg, hogy vannak gazdasági alanyok, akik önhibájukon kívül jutottak válságos anyagi helyzetbe, és akiket tehát áldozatok árán is érdemes talpra állítani, és megmenteni a közgazdaság számára. Ám mit látunk? Az állam ezt a fontos intézményt magára nézve nem ismeri el, következményeit a saját kontójára nem vonja le. Már a 4070/1915. M. E. sz. rendelet, amely a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást intézményesítette, 30. §-ában az eljárás hatálya alól kivette az eljárást közvetlenül megelőző három évre hátralékos köztartozásokat, és ugyanígy rendelkezik az 1410/926. M. E. sz. jelenleg érvényes kényszeregyességi rendelet 55. §. 2. pontja is. Az 1923: VII. t.-c. 77. §. 6. bek.-e kimondja, hogy „csődön kivül kötött kényszeregyességek a köztartozásokra nem vonatkoznak". Nem nézve már most a rendeltek és törvény azon ellentmondását, amely szerint a rendé letek csakis az eljárást megelőző három évre hátralékos közköveteléseket privilegizálják, míg a hivatkozott törvényhely a bármely időre visszanyulókat: valamennyi rendel kezés magyarul azt jelenti, hogy míg más majorizált hitelezők követeléseinek rendszerint túlnyomóan nagyobb ré szét elengedi az állam azon a címen, hogy az adóst gazdaságilag regenerálni kell, ő maga azonban az adós talpraállítása érdekében egy fillér áldozatot sem hoz, követelésé bői egy fillért sem enged el. Sőt annálfogva, hogy a kényszeregyesség a magánhitelezők követeléseit redukálja, az