Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

26 Ebben a kérdésben nyilvánvalóan a gazdasági lehetetlenülésnek a háborús világból jól ismert fegyverzetéhez fordulnak a küzdő felek, annál inkább, mert ez a jogi elv a magánjogi törvénykönyv javaslatában irott szabályozásra talált. (1150. §.) A bérlő, akinek a magas házbér a megélhetését teszi kétségessé, arra hivatkozik, mikép a szerződés megkötése után az általános gazdasági viszonyokban a szokásos szerződési kockázatot tetemesen meghaladó olyan mélyreható változás állott be, amellyel a felek okszerűen előre számot nem vethettek: és ezért méltánytalan volna, ha a gazdasági lehetetlenülést a bíróság figyelembe nem venné és a szerződés egész hátralévő idejére kötelezné őt a jobb időkben — más gazdasági viszonyok szem előtt tartásával — létesült szerződésben kontrahált magas bérösszegek megfizetésére. Ezzel szemben a bérbeadó joggal hivatkozhatik arra, hogy a MT J 1150. §-a (amely egyébként a háborús judikatura szinte szórói-szóra való átvételének tekinthető) a gazdasági lehetetlenülés esetét csak akkor látja fennforogni, ha a szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak a felek részéről szem előtt tartott gazdasági egyensúlya olykép bomlott fel, hogy az egyik fél aránytalanul nyerészkedhetnék — a másik fél rovására: vagyis szüksége merül fel a bírói beavatkozásnak a mérleg megbillent egyen súlyának helyreállítására. A jelen viszonyok közt sajnos semmiféle kétség nem fér ahhoz, hogy a bérlők nagy tömegei képtelenek a mai súlyos gazdasági válság közepette régebben vállalt kötele zettségüknek megfelelni; vagy legalább is megélhetésüknek egyensúlya borulhat fel, ha változatlan mérvben kell a jobb időkben elvállalt bérfizetési kötelezettségüket teljesíteni; nem hallgatható el az a körülmény sem, hogy azok a bérlők, akik nem kötöttek gazdájukkal hosszabb időre szóló bérleti szerződést, manapság akár felmondással szabadulnak a terhes bérlettől, akár ennek nyomása alatt érnek el a bérbeadótól többé-kevésbbé lényeges bérleengedést: épen csak azok a bérlők legyenek guzsbakötve, akik hosszabb lejáratú bérleti szerződést kötöttek annakidején? Ezzel szemben a bérbeadók feltárják számadásaikat és a bíróság előtt azt bizonyítják, mikép őket a gazdasági viszonyok ép oly mérvben sújtották, mint bérlőiket: szó sincs róla, hogy utóbbiak rovására gazdagodnának, hanem ellenkezőleg: a kamattételek drágulása, a sok megüresedő lakás, a házat terhelő adók kulcsának emelkedése stb ugyancsak súlyosabb helyzetbe hozta őket, mint a szerződés kötésekor. Áll ez főleg a legutóbbi évek során épült házakra, aminthogy hosszabb lejáratú szerződések többnyire ily