Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1. szám - Törvényjavaslat az uzsoráról

27 házakban levő helyiségekre köttettek; míg a régi házakra a lakbérleti rendeletek korlátozásai vannak ma is érvényben. A két ellentétes érdek kiegyenlítése nézetünk szerint nem a jogszabályt alkalmazó, hanem a jogszabályt alkotó államhatalomnak volna a feladata; esetleg a magasabb politikai és gazdasági (célszerűségi) szempontokat egyaránt méltányoló kormányhatalomnak kell oly időkben, amelyek kivételes rendszabályokat igényelnek, rendelkeznie abban az irányban, hogy akár egy általánosságban érvényesülő skála szerint, akár pedig bizonyos meghatározott gyakorlati elvek szem előtt tartásával egy erre hivatott bírói szerv döntése állapítsa meg, hogy a hosszabb időre szóló bérleti szerződések tekintetében minő változás, (mérséklés, elállás stb.) álljon be? Csupán ily módon lehet a méltányossági elvek szem előtt tartásával megtalálni azt a megoldást, amely mindkét félre áldozatot kényszerít, anélkül azonban, hogy az egyik vagy a másik fél összeroppanjon a súlyos terhek alatt. F. P. Külfödí valuta valozirációja. Felperes a román pénz romlása következtében keletkezett értékkülömbözet megtérítését azon az alapon kérte, hogy alperes a teljesítésre kitűzött határidőnek 1924. május 20-án történt lejárata után csak 1926. február 26-án fizetett, amely időközben a román lei jelentékeny értékveszteséget szenvedett. A Kúria 1971/1931. sz. alatti határozatával (Esettár előző füzet 163. sorsz.) a valorizáció iránti kérelmet elutasította, kimondván, hogy „külföldi pénz romlása következtében keletkezett értékkülömbözet megtérítése nem követelhető." Közelebbi indokolást a döntés nem ad, pedig kellene már azért is, mert a Kúria gyakorlata eddig, amennyire látom (Blau György: Valorizációs joggyakorlatunk 1927-ig: 51. lap), ellenkező volt. Egyébként sem gondolom, hogy e döntés helytálló volna. Tény ugyan, hogy a Valor. tv. csak a koronaértékben, vagy forgalomban már nem levő valamely más belföldi pénznemben meghatározott magánjogi pénztartozás felértékelésére vonatkozó szabályokat tartalmaz (1. §.), ezzel azonban a külföldi pénz felértékelésének lehetőségét a törvény nem zárja ki, csak nyitva marad a valorizáció egész anyagi joga, közelebbről az a kérdés, hogy a Valor. törvény rendelkezései, illetve az azokban megnyilvánuló általános jogelvek külföldi pénz felértékelése kérdésében mennyiben nyernek analóg alkalmazást. Pozitív irányban pedig: Ha elfogadjuk azt az elvet, hogy a hitelezőnek ugyanazt az értéket kell kapnia a lejáratkor, (még inkább: fizetési késedelem esetén), mint amilyen az ügylet létesítésekor kiköttetett, minden valutát valorizálni kell. Sőt a külföldit még inkább. A belföldi pénz felértékelése ellen szól ugyanis, hogy az állam presztízs-