Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál

131 a szerzeményből csak akkor nem lehet követelni, ha az ági vagyon megsemmisült, avagy azt elajándékozták vagy eltékozolták, amit a dolog természete szerint a szerzeményi örökösnek kell kifogásként érvényesítenie és bizonyítania. Tévedett tehát a fellebbezési bíróság akkor, amikor annak a kérdésnek a vizsgálata nélkül, hogy részesült-e az atya a nagyatyától ingyenes vagyoni juttatásban és ha igen, milyen érték erejéig, a keresetet a fentebb kifejtett jogi állásponttal ellenkező okokból elutasította. (1931. nov. 4. — P I. 7187/1927.) 171. Mt. 1812. §. 1840 : VIII. tc. 18. §. — Volt jobbágyosztályhoz tartozó özvegy özvegyi joga. — A volt jobbágyok osztályához tartozó örökhagyó özvegyét abban az esetben, ha az örökhagyó gyermekeinek egy része atyjóknak előbbi házasságából származik, az 1840. évi VIII. t.-c.-nek a gyermekek között különbséget nem tevő 18. §-a értelmében a közszerzeményi vagyonnak a férj hagyatékához tartozó felére özvegyi jog nemcsak mostoha gyermekeivel szemben, hanem édes gyermekeivel szemben sem illeti. (K. 1931. dec. 16. — P. I. 5692 1929.) 172. Mt. 1834. §. 1876 : XVI. tc. 3. §. — Végrendeleti tanúskodás feltétele. — Az 1876 : XVI. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezés azt jelenti, hogy végrendeleti tanuk csak oly személyek lehetnek, akiknek mindegyike személyes ismeretség alapján vagy más megbízható alapon kétséget kizáró módon meggyőződött az örökhagyó személyazonosságáról. A törvény ily értelmezéséből következik, hogy a végrendelkezőnek csupán az egyik végrendeleti tanú útján történt megismerése a végrendelkezéshez kellő képesség megszerzésére alapul nem szolgálhat, mert ez végeredményben egyértelmű volna azzal, hogy elég, ha egy tanúnak meg van a törvényben megkívánt képessége, ami pedig a törvénnyel nyilvánvalóan ellenkeznék. K. A felperesek öröklési jogukat néhai K. M.-né sz. G. H.-nak 1927. f'vi augusztus hó 16. napján dr. L. S., dr. O. S., dr. L. S. és N. Gy. végrendeleti tanúk előtt tett végrendeletére alapították. A végrendeleti tanuk vallomása alapján megállapított s meg nem támadott ítéleti tényállás szerint K M.-nét a végrendelkezést megelőző időben a végrendeleti tanúk közül csak dr. L. S. ügyvéd, a végrendelkező unokatestvére ismerte személyesen, a többi három tanú a végrendelkezőt akkor ismerte meg, amidőn dr. L. S. őt nekik, mint a végrendelkezéshez meghívott tanuknak ügyvédi irodájában bemutatta. A végrendelkezőt korábban nem ismerő ennek a három tanúnak vallomása szerint ezek a tanúk a nekik bemutatott végrendelkező személyazonosságáról meggyőződtek azon az alapon, hogy a végrendelkező K. M.-né dr. L. S.-ral és jelen volt több más rokonával tegeződve, a kedvezményezettek családi körülményeinek ismeretére és a rokoni kötelék fennállására mutató beszélgetést folytatott.