Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 6. szám - Biztosítási esemény esőbiztosításnál
130 170. Mt. 1795. § Ági öröklés feltétele. — Az ági öröklés érvényesülésének nem lényeges kelléke, hogy az előd az öröklött vagyont az utódra természetben hárítsa át, hanem elegendő, hogy az elődtől az utód ingyenes szerzéssel vagyonhoz jusson, ha ez a vagyon már az elődnél is csak a hiányzó ági vagyon értékét meghaladó részében volt szerzeménynek tekinthető. Nem lényeges kelléke az ági öröklés érvényesülésének az sem, hogy az elidegenített ági vagyon kimutathatóan a hátrahagyott vagyon szerzésére íordíttassék, mert a hiányzó ági vagyon értékének pótlását a szerzeményből csak akkor nem lehet követelni, ha az ági vagyon megsemmisült, avagy azt elajándékozták vagy eltékozolták, amit a dolog természete szerint a szerzeményi örökösnek kell kifogásként érvényesítenie és bizonyítania. K. Az a per, amelyet Cs. József és Cs. János ennek a pernek a peresfelei ellen a kecskeméti kir. törvényszéknél P. 5513/1924. szám alatt folyamatba tettek, a beszerzett iratok szerint jogerős befejezést nyert. Ezzel megszűnt az az indok, amelynek alapján a m. kir. Kúria P. I. 7187—1927/49. szám alatt hozott végzésével a tárgyalást ebben a perben felfüggesztette. Ennek folytán és mert a IV. rendű alperes a tárgyalás folytatását kérte, a m. kir. Kúria az említett felfüggesztést megszüntette és a fellebbezési bíróság ítéletét megtámadott részében felülvizsgálat alá vette. Az ügy érdemében a m. kir. Kúria döntésének indokai a következők: A felperesek a végrendelet és leszármazók nélkül meghalt örökhagyó atyai nagyatyjának leszármazói s az alperesekkel szemben, akik az örökhagyó túlélő házastársának s így szerzeményi örökösének örökösei, ági öröklési igényt érvényesítenek. Nem vitás a perben, hogy az örökhagyó atyjától öröklés és ajándékozás útján 32400 korona értékű készpénzt és takarékpénztári betétet kapott. Ha való az, hogy viszont az örökhagyó atyja a maga atyjától (az örökhagyó nagyatyjától) ingyenesen — öröklés vagy ajándékozás útján — ingó és ingatlan vagyonhoz jutott, noha azt az örökhagyóra természetben nem hárította át, az örökhagyó hagyatéka a reá atyjától hárult érték erejéig a felperesekkel mint ági örökösökkel szemben felel annak a vagyonnak az értékéért (ági érték), amelyet az örökhagyó nagyatyjától — az örökhagyónak a felperesekkel közös törzselődétől — az örökhagyó atyja ingyenesen szerzett. Az ági öröklés érvényesülésének ugyanis nem lényeges kelléke, hogy az előd az öröklött vagyont az utódra természetben hárítsa át, hanem elegendő, hogy az elődtől az utód ingyenes szerzéssel vagyonhoz jusson, mert h?. ez a vagyon már az elődnél is csak a hiányzó ági vagyon értékét meghaladó részben volt szerzeménynek tekinthető. Valamint nem lényeges kelléke az ági öröklés érvényesülésének az sem, hogy az elidegenített ági vagyon kimutathatóan a hátrahagyott vagyon szerzésére íordíttassék, mert a hiányzó ági vagyon értékének pótlását