Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Hatásköri illetékességi észszerűtlenségek

219 legén felül arra az álláspontra terelte a bírói gyakorlatot egy erkölcsi jogpolitikai ösztön is, amely kifogásolhatónak találta, hogy a felperes abbanhagyási kérelmet nem terjeszt elő, ezzel tehát a további károkozás folyamatát megállítani nem kívánja, viszont ellenben a meg nem akadályozott kár megtérítését igényli. Kissé triviális hasonlattal élve, az ily felperest olyannak érezte a gyakorlat, mint aki a pofoztatásra felkínálkozik. Az eszmei javak területén a kárigény önállósága lassan-lassan elismertetéshez jut. Folyóiratunk 1929. V. évfolyam 1. számában erkölcsi kár önállósága címen emlékeztünk meg a Kúria egy hason szellemű döntéséről. A kárigény járulékossága ugyan rudimentumaiban még ittott jelentkezik is (a versenyper perértékét a bíróság az abbanhagyási kérelem után szabja meg, függetlenül az érvényesített kárösszeg nagyságától), de a bírói gyakorlat nagyjából leküzdötte a járulékosság tévhitét. A jogpolitikai szempont sem állhat meg, mert adódhatik olyan helyzet, hogy abbanhagyási kérelemnek helye nincs, mert egyszer nem követelhető, ha olyan cselekményről van szó, amelynek ismétléséről szó nem lehet. Az ily esetre tehát képtelenség a kárigény érvényesítésének előfeltételéül egy helyt nem álló abbanhagyási kérelem előterjesztésére rászorítani a felet. A Kúria P. IV. 2829—930. számú ítélete a Il-od bíróság vonatkozó indokait helyesnek találva kimondotta, hogy a felperes az okozott kár megtérítése iránt keresettel léphet fel, még pedig függetlenül attól, hogy egyidejűleg követi-e a sérelmes magatartás abbanhagyását. A versenyjogi kárigény önálló érvényesíthetősége a Kúria döntésével azt hisszük végleges tisztázást nyert. B. S. Kényszeregyességí gyakorlat. 1. Jóváhagyás contra legem. A budapesti királyi Törvényszék több esetben (1. Ke. 39.660/1931. és Ke. 43.850/1931. sz. határozatokat) oly tényállás megállapítása mellett, amely az 1410/1926. M. E. sz. rend, 85. §-a alapján az eljárás megszüntetésének feltétlen okául kell, hogy szolgáljon, az Országos Hítelvédő Egylet előtt létrejött egyességet jóváhagyta s egyidejűleg az iratoknak a fennforgó bűncselekmények elbírálása céljából az ügyészséghez való áttételét rendelte. A kir. Törvényszék álláspontja az volt, hogy mivel a hitelezők nagy többsége a súlyos gazdasági viszonyokra tekintettel az egyesség jóváhagyását kérte, a törvényszék a teljesítésben rejlő gazdasági jóvátételt érvényesíteni kívánta a hitelezők javára. E döntésben foglalt gazdasági elgondolást a vidéki törvényszékek is kezdik magukévá tenni. A gyulai kir. törvényszék Ke. 5490,1931. sz. határozatában megállapítja, hogy a Ke. R. 82., 83. és 85. §§-aiban körülírt tényállások