Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Hatásköri illetékességi észszerűtlenségek

218 lásilag azt tételezi fel, hogy a hitelező egyúttal adós is legyen és vice versa. Itt pedig, úgy a hagyományi, mint a tartási követelésnél a szereplő személyek nem váltakozó, hanem maradandóan hitelezői, illetve adósi pozicióba vannak. Még a jogi köznyelv is állandóan él az ilyfajta kifejezésbeli pongyolaságokkal. Hogy pl. a beszámításnál maradjunk, a compensatio lucri cum damno ismert kifejezése is pongyola, mert ez az eset ép oly kevéssé ,,compensatio", mint a kúriai ítélet tényállása. Igen helyesen mutatott rá Dr. Schuster Rudolf az itt szokásos fogalmi tisztázásra, amikor elkülöníti a beszámítás és betudás fogalmait is az örökjog terén ismert betudást általános magánjogi fogalommá szélesíti ki. Helytelen azonban érdemileg is a döntés. Mi alapja van a tartási igény betudásának? A római jog a kötelem megszűnése okai között ismerte a concursus duarum causarum lucrativarum kategóriáját, azt az esetet, amikor ugyanazon egy tárgy két ingyenes jogcímen járnak a jogosultnak, de amely esetben a teljesítés csak egyszer eszközlendő. A törvényből folyó tartási igény és a végrendeleten alapuló hagyományi igény nem állnak egymással ezen viszonylatban. A mi alkalmazott rendeletünkben (1910/1920.) a római jogi kategóriára emlékeztető rendelkezést tartalmazza a rendelet 13. szakasza, amely elrendeli, hogy a végkielégítés címén járó járandóság a nyugdíjba betudandó. (Mellesleg: a rendelet 10. §-a pongyolán ugyancsak beszámítást említ, ahol betudásról van szó. A 13. §. nem használja se a beszámítás se a betudás kifejezést. Amikor az örökhagyó gyermekének, akinek törvényes gyermekként leendő megszüntetését csak a házasság megkötésének a háborús bevonulás okozta elmaradása akadályozta meg, hagyományt juttatott, ez a hagyományjuttatás nem intencionálhatta a gyermeket törvénynél fogva megillető tartási igénynek a hagyománytól elkülönített önálló érvényesítésnek megszűnését. Az ügyleti szándékra tehát a hagyománynak és a tartási igénynek betudását alapítani semmi esetre sem lehet; törvényi jogszabály, pedig amely akár kifejezetten elrendelné a betudást, vagy a betudásra útmutatást adna, a bírói ítélkezést a betudás irányába terelné, nincs. Az anyagi jog szempontjából tehát a betudás elrendelést helytállónak nem tartjuk. B. S. Abbanhagyási és kártérítési kérelem viszonya. A versenytörvény alkalmazásának első idejében az a vélemény kerekedett felül, hogy a kártérítési igény az abbanhagyási igény mellett csak járulékos és hogy ennekfolytán kártérítési igénnyel is csak az léphet fel, aki egyidejűleg abbanhagyási igényt is érvényesít. A kárigény vélt járulékos jel-