Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Hatásköri illetékességi észszerűtlenségek

217 lényegesen könnyebbé teszi azt az eredményt, hogy hányadoshitelezőivel egyességre léphet. Az ügyvédség szempontjából csak arra kívánunk rámutatni, hogy a merev százalékos díj skála helyett degreszsziv skálát tartanánk méltányosnak: kisebb szubsztrátumu kényszeregyességi eljárásokban sem tartjuk az ügvvédi munka előkelőségével összeférhetőnek, hogy a vagyonfelügyelő 50—100 pengős díjakat kapjon mégis bizonyos felelősséggel járó munkájának ellenértékeképen, viszont a nagyösszegüek k. e. ügyeknél inkább volnának hajlandók enyhébb skálát is elfogadni. Nem volna-e célszerű annak kimondása, hogy a vagyonfelügyelő díja 200 P-nél kevesebbre nem rúghat, míg viszont a felsőbb összegeknél bizonyos mérséklés volna helyénvaló? Ügy véljük, hogy a költségeknek ily értelemben való újbóli szabályozása a közérdeket szolgálná és az ügyvédi karral szemben is méltányos volna. F. P. Tartási igény és hagyomány. Örökhagyó a háborús bevonulásakor végrendeletet alkot és egyéb intézkedései során kijelenti, hogy születendő gyermeke és anyja részére, akit feleségül akart venni, tízenötezer korona hagyományt rendel. Örökhagyó halála után a hagyományt az örökösök csökkent értékű pénzzel kifizették. Anya és gyermeke utóbb a valorizációs különbözetre keresetet indítanak. A tábla az anya részére eső követelés valorizációját a megfelelőnek talált százalékos arányban megítélte, a gyermek keresetét elutasította azon az alapon, hogy a gyermek az örökösök ellen tartási pert tett folyamatba és részére 24 P havi tartásdíjat meg is ítélt a bíróság. A Kúria a valorizációs kulcsot felemelte és egyben a gyermek igényének is az anyáéval egyező összegben helyt adott, mégis a gyermekre vonatkozóan azzal a korlátozással, hogy az alperesek a gyermektartás címén járó összeget beszámíthatják. A Kúria ítélete (P. I. 4329/929.) meggondolásokra ad okot. Kétségtelenül helyes a Kúria álláspontja, hogy a gyermek igénye nem utasítható el azon okból, hogy az örökösök ellen pert indított. A tábla indokainak ismerete hijján szinte aligha képzelhető is el, hogy a táblai döntést mily indokok támaszthatják alá. (Mellékesen utalunk a Te nagy mértékű fellebbviteli korlátozásaira; még a táblai döntések között is akadhat ilynemű gyökeréig hibás ítélet, ami jogosulttá teszi a fellebbviteli korlátozással szemben támasztott aggályokat.) Nem látjuk ellenben indokoltnak a Kúriának a tartási összegek beszámíthatóságát elrendelő határozatát sem. Kisebb hiba, hogy a terminológia pongyola. A Kúria beszámítást mond, holott nem a beszámítás esetével állunk szemben, amely tényál3