Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 6. szám - Hatásköri illetékességi észszerűtlenségek
213 jogorvoslattal megtámadni azt a bírói határozatot, amely közigazgatási hatóság elé tartozó ügyet tévesen vonna bírói elbírálás alá. A racionalizálás elemi követelményeibe ütközik az a jelenlegi jogállapot is, amely szerint nincs gátja a jogvitának és a jogorvoslatnak akkor sem, ha egyedül arról van szó, hogy az a bíróság ítélkezzék-e, amelynél a peres felek már együtt vannak, és amely már foglalkozik az üggyel és bizonyos előkészületeken már túl van, vagy pedig a felek utazzanak más bíróság székhelyére, ahol mindent elülről kell kezdeni. Az idézés kibocsájtása előtt mindenesetre gondos körültekintés szükséges abból a célból, nehogy valaki illetékes bírájától elvonassék, de a bírói hatáskör és illetékesség megállapításának nem szabad akadékoskodássá fajulnia és a szabályozásban valamint a bírói eljárásban annak az arany középútnak kell kiépülnie, amely egyrészt a bírói hatáskör és illetékesség alapelveinek az érvényesülését, másrészről pedig a jogkeresés akadálytalanságát a lehetőségig egyformán biztosítja. A jogorvoslatnak a bírói hatáskör és illetékesség kérdésében szük határok közé szorítása és kizárása természetesen azt az aggodalmat kelti, hogy súlyos hátrányok keletkezhetnek abból, ha a felsőbb bíróságok és különösen a legfelsőbb bíróság el volnának zárva attól, hogy hatásköri és illetékességi jogvitákban szavukat hallathassák és az igazságszolgáltatásnak helyes irányt szabhassanak. Kétségtelen, hogy a legfelsőbb bíróság útmutatása a judikatura egyik terén sem nélkülözhető, de ennek a nélkülözésnek nem kell bekövetkeznie, mert a legfelsőbb biróság a jogegység, jogalkalmazás és jogalkotás tekintetében hivatását akkor is hiánytalanul töltheti be, ha konkrét jogesetektől elvontan és jogorvoslatoktól függetlenül nyilvánítja álláspontját a bírói gyakorlat irányítása céljából. A legfelsőbb bírósági döntvényalkotásnak nem elengedhetetlen föltétele a konkrét jogeset elbírálása és a felek jogorvoslata. A legfelsőbb bíróság egyesek kálvária járása nélkül is kellő bpfolvást gyakorolhat a helyes bírói gyakorlat kikristályosodására. Dr. Alföldy Ede.