Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Hatásköri illetékességi észszerűtlenségek

214 JOGGYAKORLAT. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 49. számú polgári döntvénye. A döntés tárgyát alkotó kérdéssel a jogegységi kérdés felvetődése kapcsán e lap hasábjain e sorok írója már részletesen foglalkozott. (V. ö. Polgári Jog 1932. évi I. szám, 28. oldal). Ez alkalommal csak örömmel regisztráljuk, hogy a jogegységi tanács az eredetileg feltett részletkérdés helyett a probléma egészét tette vizsgálat tárgyául és a törvények tételes rendelkezéseinek és a jogi elméletnek is megfelelő és helyes döntést hozta, mikor kimondta, hogy ,,a polgári bíróság az eléje vitt magánjogi igény elbírálásánál nemcsak a büntetőbíróság felmentő ítéletének ( az eljárást megszüntető határozatának), hanem elítélést tartalmazó ítéletének döntéséhez és ténymegállapításához sincsen kötve, kivéve, ha valamely különleges jogszabálynál fogva a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja vagy föltétele a büntetőbíróságnak elítélést tartalmazó ítélete." A döntés a bűnvádi perrendtartás és a polgári perrendi törvények alapján a büntető és magánjogi eljárás függetlensége, önállósága elvéből vezeti le a határozat tartalmát. Kimutatja, hogy a 198. számú elvi határozat idejében, 1907-ben a régi perrendtartás (1868: LIV. tc. 9. §-a) és az azóta hatályon kívül helyezett, a váltóhamisításról szóló 1874. évi XVI. t.-c. alapján még a tételes jognak megfelelt az a jogszabály, hogy a büntetőbíróságoknak a bűnösséget megállapító ítélete a polgári bíróságokra irányadó, de az új Pp. 234. §-a, mely nem is kötelezi a polgári bírót a polgári peres eljárás felfüggesztésére, ha büntető eljárás van a perben lényeges kérdésre nézve folyamatban és amely a váltóhamisításról szóló törvény speciális ellenkező rendelkezését is hallgatólag hatályon kívül helyezte, már a polgári, eljárás teljes önállóságának elvéből indul ki és ebből pedig az következik, hogy a büntető eljárás során hozott ítélet, határozat a polgári bírót semmilyen irányban nem köti. Természetesen a Pp. 270. §-a alapján a polgári bíró nincs elzárva attól, hogy a büntető eljárás bizonyítási anyagát meggyőződése kialakulásánál fel ne használja a szabad mérlegelés elve alapján, de erre kötelezettség, kötött bizonyítási szabály nincsen. A döntés indokolása érdekes elvi kijelentést tesz a Pp. 563. §-ának 9. pontjában foglalt perújítási ok terjedelmének értelmezésére nézve. Ugyanis e pont szerint perújításnak van helye, ha a polgári perbeli ítélet alapjául szolgáló