Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - A kamat törvényi elismerésének és szabályozásának alapjairól

205 felel. Változatlan vagy csekély ingadozást mutató valutáris viszonyokra a kamat helyes mértekét és szabályait hosszú próbálkozás után a közgazdaság és a jog — úgylátszik — nagyjában megtalálta. De a tőkeérték nagyobb változásának idejére is megfelelő kamatszabályok megállapítása még nem mondható elintézett problémának. A kamat érdekkiegyenlítő jellegét a jogtudomány már régen hangoztatja oly esetre, midőn a kamatszerű százalékos szolgáltatás megállapítására az adós késedelme adja a közvetlen alapot. Szembetűnő ez a jelleg akkor, ha a tőkének egyébként kamatmentes vagy alacsonyabb kamattal kikötött hitelezése esetében a követelés lejáratától úgynevezett késedelmi kamatot kell fizetni vagy amikor a késedelmes adósra rótt százalékos szolgáltatást a jog egyenesen kamatot pótló kártérítésnek nevezi. Pedig késedelem esetében a kamatnak nemcsak érdekkiegyenlítő, hanem fizetésre szorító, sőt büntető jellege is van, úgy hogy az érdekkiegyenlítő értelem a legtisztábban épen ott jelentkezik, ahol arra legkevésbbé szoktak gondolni, t. í. a szerződés vagy törvény szerint, késedelem nélkül is járó tiszta kamatnál. Ez az a terület, ahol nem valamely szembetűnő, konkrét esetben bizonyítható érdeksérelem orvoslásáról van szó, hanem ahol a kamat társadalmi, piacforgalmi jellegének megfelelően csak a történelmileg, társadalmi úton szerzett tapasztalat igazít el abban, hogy ha a jogviszonyok bizonyos csoportjában nem volna kamat, vagy ha a kamat nem ilyen mértékhatárok között járna, ebből társadalmi kár támadna. Ha normális gazdasági helyzetben, stabil valutáris viszonyok közt a tömegesen szolgáltatott kölcsönt nem 4—6 % -os, hanem 1—2 % -os kamattal vagy épen kamatmentesen nyújtanák, akkor a vállakózás rohamosan történne, túltermelés keletkezne, a spekulánsok fék nélkül gazdagodnának, a termelők pedig elbuknának. A termelési zavar és a vagyoneltolódás még gyorsabb lehetne, ha a tőkések az eladósodott vagy megszorult adósok terhére korláttalanul szabhatnák meg a hitel feltételeit s ezek közt a kamat magasságát. A termelés folytonosságának és a társadalom fennmaradásának érdeke vezette a jogot arra, hogy a forgalmi ügyletekre megállapítsa a szerződési kikötés nélkül törvény szerint járó kamatot és hogy amellett a szerződéses kamat felső határát, általában a hitelezés feltételeit is korlátozza. A társadalmi érdekkiegyenlítődés állandóságának biztosítása ad értelmet a kamat törvényi elismerésének és szabályozásának.