Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 6. szám - A kamat törvényi elismerésének és szabályozásának alapjairól
204 ban állók közül az egyik csoport méltánytalan károsodást szenvedett, a másik pedig aránytalan nyereséghez jutott. Volt olyan korszak, amikor azt gondolták, hogy a kamat helyes mértéke az erők szabad játéka alapján is kialakul s hogy a tőkekínálat és kereslet egyensúlyozódása kizárja a méltánytalan károsodást és az aránytalan hasznot. Ilyen korszak után csak igen súlyos 'csalódás téríthette vissza a jogalkotókat a hitelezési feltételek korlátozásához. Az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló 1885 : XXV. törvénycikk indokolása felemlíti, hogy a teljes szerződési szabadság következtében a bíróság kénytelen volt egy kölcsönügylet alapján négy évi időre 10 % -os havonkint tőkésített kamattal 150 forint után mintegy 13.000 forintot megállapítani. Később a hitel helyesebb szervezettsége és a gazdasági fellendülés idején, amikor az 1895 : XXXV. törvénycikk indokolása szerint milliókra menő államadóssági és államvasuti kötvényeket könnyen lehetett az értékpiacon mérsékeltebb kamatozású kötvényekre kicserélni, — még az évi 6 % -os törvényes kamatláb is túlságos terhet, illetőleg másik részről előnyt jelentett és így a kamatlábat 5 % -ra kellett leszállítani. Ezután mintegy húsz éven át a kamat jog szinte klasszikusan befejezettnek tünt fel. Ügy látszott, hogy a törvényes keretek közt a jegybank kamatlábának időnkénti változtatásával egyensúlyban lehet tartani a hitelviszonyban levők érdekeit. Erre a feltevésre azonban rácáfolt a nagyobb valutáris változásokkal járó gazdasági válság. Ennek folyamán kitűnt, hogy ha a hiteltőke viszonylagos belső értékének változásával a változás előtt megállapított kamat mértékében megfelelő változtatás nem történik, ebből az egyes jogviszonyokban méltánytalan gazdasági eltolódás származik, az általános hitelviszonyokban pedig fennakadás és zavar támad. A káros eltolódás először a hitelezők rovására mutatkozott s ennek megszüntetése érdekében hozták az 1923 : XXXIX. törvénycikket, amelynek alapján késedelmi kamat helyett változó mértékű százalékos kártérítést lehetett megállapítani. Egynehány év óta azonban másirányú áreltolódással és növekvő gazdasági depresszióval kapcsolatban a károsodás az adóscsoportok rovására mutatkozik s ennek ellensúlyozását célozzák az 1931. év őszétől kiadott ily tárgyú kormányrendeletek. Mindezekből kitűnik, hogy csak lassan, mintegy kísérletezve lehet olyan kamat jogot alkotni, amely alkalmas hitelezési viszonyokban állók érdekeinek megfelelő ellensúlyozására és a méltánytalan vagyoni eltolódások megakadályozására. Lassan hódít tért még az a felismerés is, hogy a kamat erre a célra egyáltalában felhasználható, sőt hogy ez a feladat a kamat lényegének is merf-