Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - A kamat törvényi elismerésének és szabályozásának alapjairól

203 vagyoni előnyt szerez, akkor az általános jog értékmegtéríiésre kötelez. Ez a most körülírt károsodás, illetőleg alaptalan gazdagodás, valamint az ezek megszüntetésére, kiegyenlítésére irányuló törekvés az, ami az ideálisan felfogott, igazságot kereső jog előtt bizonyos kamatkövetelések elismerését indokolttá teszi és a kamat helyes mértéke tekintetében is eligazít. Az igazságos jog ugyanis nem tűrheti egyik részről sem a külsőleg adott helyzet méltánytalan kihasználását, ehhez képest a jog belső lényegének felelnek meg azok a szabályok, amelyek az idegen töke feletti rendelkezéssel kapcsolatos alaptalan vagyoni eltolódások ellen védelmet nyújtanak. Megállapításunk helyessége és értelemfejtő értéke könnyen kimutatható például azon a különbségen, ami a kamatfizetési kötelezettség tekintetében az általános magánjog és a kereskedemi jog között van. Az előbbiben kikötés nélkül rendszerint nem jár kamat, az utóbbiban pedig rendszerint jár kamat kikötés nélkül is. Ezt a különbsége a tőkehasználat elmélete nem magyarázza meg, mert nincs elegendő támpont annak megkülönböztetésére, hogy a kamatfizetéssel mennyiben jár együtt a tőkehasználat az egyiknél vagy a másiknál. Ellenben könnyen megmagyarázható a különbség azzal, hogy a kereskedelemben, amely legális nyereségért foglalkozik értéknek kicserélésével, könnyen felismerhető a tőkerendelkezés elvonásából származó kár, illetőleg az idegen tőke használatával szerezhető alaptalan gazdagodás, — e körben tehát külön kárbizonyítás nélkül is el lehet ismerni egy átlagos kamat fizetésének jogosultságát. Viszont az általános jogviszonyokban csak akkor ismerhető fel bizonyítás nélkül a kár, illetőleg az alaptalan haszon, hogyha ezek ellensúlyozása végett már előre kamatot kötöttek ki. Ezért van az, hogy a kamat elismertetésében és kötelezővé tételében a kereskedelmi jog az úttörő, egyéb téren pedig csak lassan hódít tért kikötés nélkül a kamatfizetési kötelezettség. Tételünket igazolja a kamat helyes mértékének kérdése is. A tőkehasználat ténye egymagában sohasem igazíthatná el a kamat mértéke tekintetében, pedig az úgyszólván létkérdése a kamatnak, ami a tőke után időszakonkint bizonyos hányad szerint követelt értékmennyiség. A tőke elvonásával szenvedett kár, illetőleg a tőkével elérhető haszon nyújt támpontokat a társadalmilag megfelelő kamatmérték megállapítására. Nem pontos irányító ez sem, de azért nagy történeti távlatból a törvényes kamatmérték meghatározására, illetőleg megváltoztatására mégis mindig annak felismerése adott indítást, hogy kamat nélkül vagy az eddigi kamatmérték mellett a hitelezési viszony2*