Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony

193 jognak mint dologi jognak fenállása. Ennek a különbségnek illusztrálására szolgálhatnak pl. egyes nyugateurópai jogok (angol és francia jog), amelyek kereskedelmi üzemekben csődönkívül elismerik a bizományt vagy a tulajdonjogfentartást, csődben azonban kifejezetten és külön rendelkezésekkel tagadják meg a tulajdonjog elismerését, illetőleg hatályosságát. A mi csődtörvényünk 43. §-a pedig egyedül a visszakövetelési igény tekintetében foglal magában rendelkezést s e szerint a visszakövetelő fél, tehát a jelen esetben a megbizó, a tömegtől csak a csődnyitás után befolyt értéket követelheti vissza, ha pedig ez még be nem folyt, az erre vonatkozó követelés átengedését igényelheti. Ebből a szövegből világosan látszik, hogy a csődtörvény disztingvál és kifejezetten az egyébként visszakövetelhető dolgok ellenértékének csődbeli kiszolgáltatását tagadja meg, de ezt is csak bizonyos esetekben. Amíg tehát egyrészt a csődtörvény 42. és 43. §-aitól teljesen távol áll az általános jogi elvek szerint egyébként fenálló dologi igények, illetve dologi jogoknak eltérő szabályozása, sőt par excellence a bizományi jogviszony testére szabott 43. §. a befolyt értéknek magával a bizományi áruval azonos dolog jogi megítélését elvileg is elismeri, addig ugyanezek a csőd jogi rendelkezések csupáncsak a visszakövetelési igény érvényesíthetőségét kötik bizonyos feltételhez és ebben a tekintetben quasi valamely interdíktumot állítanak fel, korlátozván a visszakövetelési igényt arra az esetre, ha az ellenérték valóban befolyt a csődtömegbe. Ennek a korlátozásnak első pillanatban is szembeötlő rátíója az, hogy a tömeggondnok a visszakövetelési igényekkel szemben csak arról köteles elszámolni, amit tényleg és e címen kézhezvett és ami a tömegbe tényleg mint ilyen befolyt és ami ennélfogva egyedileg, mint az idegen tulajdonnak ellenértéke, szeparálható, megkülönböztethető és felismerhető. A csődtörvény 43. §-át annyira kizárólag a visszakövetelési igény gondolata dominálja, nem pedig a tulajdonjog elvi kérdésének eldöntése és annyira csak a pénzösszeg befolytára helyezi a súlypontot, hogy az igényt akkor is elismeri, ha a közadós még a csődnyitás előtt acfta el a bizományi árut és annak ellenértékét a csődnyitás után mint ilyent a tömeggondnoknak átszolgáltatta. A 43. §. szerint is tehát minden vitán felül áll a megbízónak visszakövetelési igénye az ilyként befolyt értékre; ha ellenben a bizományos a csődnyitás előtt befolyt értéket a csőd előtt felhasználta, vagy egyéb pénzeivel összevegyítette, úgy a vagyonértéknek különállása megszűnvén, magától értetődő következmény gyanánt jelentkezik a visszakövetelési igénynek kizárása. De ez úgyszólván csak egy jogtechnikai rend-