Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony
186 Persze van a kérdésnek egy másik vonatkozása és folyománya is. T. i. az, hogy a csődnyitás alaki és jogi feltételeinek fenforgását számbelileg nem követik nyomon a tényleges csődnyitások, nem pedig azért, mert éppen a csődvagyon létezése tekintetében szükséges elővizsgálat a csőd megnyithatásának gazdasági oldalát helyezi előtérbe, vagyis azt, hogy érdemes-e még a felosztási lehetőségek szempontjából csődöt nyitni. Itt azután belejátszik a vagyonsorvadás, melynek folytán a csődnyitások száma meszsze -elmarad a csődnyitásra jogilag egyébként teljesen érett ügyek száma mögött. (Lásd a vagyontalansági eskük elszaporodását.) A csődnyitások száma tekintetében korlátozó befolyást gyakorol ama körülmény, hogy a csődöt megelőző azon kényszeregyességek vagy likvidációk, amelyek nem hozták meg az adós számára az igazi kibontakozást, helyesebben a szanálást, az aktívák lassú és végleges leromlásának a processzusát mutatják vagy pedig a gazdasági alapnak a csődnyitás elől való teljes elvonása épen a likvidációs vagyonfelosztás révén következik be. Innen van pl. az, hogy jóllehet évtizedek óta talán a lefolyt 193l-es esztendő volt a magyar kereskedelem szempontjából a legválságosabb s a csődreható tényezők elszaporodása szempontjából a legintenzívebb, mégis ebben az évben az ország egész területén felmerült mintegy 3205 nyilvánosságra jutott inzolvenciális ügyből az OHE utolsó évi jelentése szerint csak 363 csőd nyittatott meg összesen. Ezca. 11 %-át jelenti az összes fizetésképtelenségi ügyeknek. Ellenben az 1930. esztendő adatai az összes involvenciális ügyeknek számát approximative 2649ben tüntetik fel, melyekből viszont aránylag is jóval több és pedig 476 eset végződött csődnyitással és így a százalékos arány ez évben elég jelentős számot mutat, t. i. ca 11 % -ot. Ha ezt összehasonlítjuk az 1913-í utolsó békeévvel, mely a megelőző évben kitört balkánháború és egyéb okok folytán ugyancsak kritikus esztendő volt, úgy e békeévben egy csupán csak tájékoztató és kombinatív jelleggel biró számítás alapján az összes inzolvenciáknak 27%-át írhatjuk a megnyitott csődök számlájára, nem véve figyelembe az egyéb formában, de letálisan végződő fizetésképtelenségeket. Ezek a számok elég érthetően beszélnek. Az 1931. év válságossága és a csődök száma közötti látszólagos disparitás magyarázatául azonban ismét fel kell említeni, hogy a nagy gazdasági romlásnak 1931-ben való való bekövetkezése dacára a csődök aránylag csekélyebb hányada részben a csődnyításhoz szükséges szabad vagyon folyton növekvő hiányára, részben pedig a hitelezők ellenállásának további megtörésére vezethető vissza, mert a válság térje-