Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 6. szám - Feltünő felsőbírósági döntések a csődjogi megtámadás bírói gyakorlatában s a bizományi jogviszony

187 •dése a hitelezőket a csődök elkerülése végett minden békés megoldás számára hajlandóbbakká tette. Mindkét esztendőre vonatkozólag azonban mégis megdöbbentően nagyszámú csődnyítási esetet látunk, ami bizonyítéka annak a fentebb körvonalazott megállapításnak, hogy a kényszeregyesség a rendkívüli gazdasági viszonyok folytán csődelhárító hivatását nem tudta a kívánt mértékben teljesíteni. Ezekkel a számokkal voltaképen csak azt kívánom demonstrálni, hogy a csőd sem jogilag, sem gazdaságilag még nem vált holt intézménnyé és így érdemes azokkal a gazdasági és jogi feladatokkal foglalkozni, amelyek a csődeljárás folyamán merünek fel és amelyek sokszor bizony a gazdasági, köröknek nyugalmát erősen felkavarják. Főleg a megtámadási perekre gondolok, amelyeknek vehemenciáját csak fokozza a tömeggondnokokra rendszerint meredő csődvagyonbeli vérszegénység. A tömeggondnokok tehát a hitelezői egyenlőség helyreállításának zászlaja alatt minden energiájukat csődvagyon teremtésére fordítják, ami gazdaságilag és a forgalom szempontjából azt jelenti, hogy a tömeggondnoki támadó akciók síkere esetén az amúgy is megviselt hitelezők rég elköltött tőkéket kénytelenek abba a tömegbe visszaszolgáltatni, amely tömeg — mi tűrés-tagadás — végeredményében mégsem a hitelezők számára juttat, egészen csekély kivételtől eltekintve gazdasági értékeket. Ezért sikerült a támadó pereknek olyan népszerűtlenségre szert tenniök. Köztudomású különben csődtörvényünknek és a csődeljárási gyakorlatnak az az eléggé nem kárhoztatható hibája, amelynek következtében a csőd választmány oknak működése jórormán egész formaszerűvé válik. A csődválasztmány gyakran egy a tömeggondnok támogatására szolgáló és jegyzőkönyvi aláírásokat szállító kollegiális testületté válik és a határozatok nem mindig, sőt csak ritkán a választmányi tagok együttes jelenlétében lefolytatott szóbeli és kontradiktórius tárgyalások eredményei. Minden bizonnyal úgy áll a dolog, hogy a csődválasztmányok stereotip tevékenysége szoros összefüggésben van a csődben megtestesített reménytelenség és rezignáció gondolatával is. Máskülönben pedig érdemes volna statisztikát készíteni arról, hogy a megtámadási perek közül hány végződött sikerrel és hány végződött az utolsó fórumok elutasító döntésével, nyomában a meglevő aktívákat felemésztő és vagyonfelosztást kizáró költségeknek a tömegre való céltalan reánehezedésével. Arról is érdemes volna statisztikát készíteni, hogy ilyen megtámadási perekből kifolyólag behozatott-e komoly érték a csődvagy ónba? És megérné a fáradságot az olyan statisztikai összeállítás is, amely annak 1*