Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

116 tott és jogerősen eldöntött perben a felperes az 1925. évi március hó 5-én kelt H. alatti egyességnek érvénytelenítését azon a ténybeli és jogi alapon kérte, hogy az alperes társaság két igazgatója F. M. és E. D. őt azzal a kijelentéssel megtévesztették, hogy hasonló kategóriába tartozó tisztviselő 15 évi szolgálat után a felperesnek fizetett 90,000.000 koronánál nagyobb nyugdíj megváltási összeget nem kapott, holott ez a kijelentésük a valóságnak meg nem felelt. A jelen perben azonban felperes a H. alatti egyesség érvénytelenítését egészen más ténybeli és jogi alapon kérte, nevezetesen azon az alapon, hogy az alperes az ö szorult anyagi helyzetét és ebből folyó kényszerhelyzetét ismerte és kihasználta, és ennek alapján a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságával járó kizsákmányozó ügyletet kötött, amelynél azt is elhallgatta, hogy ebben az időben a nyugdíj átértékelés törvényhozási szabályozása iránt tárgyalások folytak, amelyeken az alperes is résztvett. A két per tényállása és jogalapja tehát nem azonos és ezért eljárási jogszabályt sértett a fellebbezési bíróság, midőn a Pp. 411. §-ára hivatkozva a keresetet egyedül azon az alapon utasította el, hogy az újabb perindítást kizáró ítélt dolog forog fenn. Ezért ki kellett mondani, hogy a keresetet ítélt dolog okából nem lehet elutasítani. (1932. jan. 19. — P. II. 1312 1931.) 149. Pp. 414. §. 6. pont. — Csehszlovák ítélet érvényessége. — A Pp. 414. §. 6. pontja értelmében a külföldi bíróság, vagyonjogi perben hozott ítéletét nem lehet érvényesnek elfogadni, ha azzal az állammal, amelynek a bírósága az ítéletet hozta, e részben viszonosság nincs megállapítva; a csehszlovák köztársaság s Magyarország között pedig e részben viszonosság nincs. K. A Csehszlovák köztársaság bíróságai által a felperes nyugdíjkövetelése tárgyában hozott ítélettel a kereseti követelést ítélt dolog hatályával elbíráltnak tekinteni nem lehet, a fellebbezési bíróság ítéletében idevonatkozóan előadott indokokon kívül még azért sem, mert a . . . . mint a fejben .... Azzal a ténnyel, hogy a felperes a csehszlovák bíróság előtt kijelentette, hogy nyugdíjigényt nem a szerződés, hanem a csehszlovák törvény alapján kíván érvényesíteni nem vesztette el a jogot arra, hogy hazai bíróság előtt a szerződés alapján igényelhessen nyugdíjat. A csehszlovák bíróság előtt a felperes egyébként is csak az ítélet jogerőre emelkedéséig terjedő időre kérvén a nyugdíj megítélését, ez a kijelentése sem vonatkoztatható a későbbi időre érvényesített nyugdíjkövetelésre. Nincsen tehát jogi akadálya annak, hogy a felperes az 1914. évi augusztus hó 24. napján kötött szerződés alapján az alperesektől járó nyugdíjának az 1926. évi XVI. t.-c. rendelkezései szerint leendő átértékelését követelhesse. (1931. nov. 18. — P II. 6495 1929.) 150. Pp. 701. §., 130. §. — Törvénytelen származás megállapítására irányuló per. — A Pp. 701. §. értelmében ha a férj halála után harmadik személy a gyermek törvénytelenségétől függő jogait érvényesíti, ebben a perben a Pp. XII. fejezetének