Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

117 a szabályai nem nyernek alkalmazást. Ebből folyóan ily perekben a Pp.-nek általános szabályai az irányadók s ennek megfelelően nem szükséges, hogy a harmadik személy a gyermek törvénytelenségét, az ettől függő jogai érvényesítésével, együttesen támadja meg, hanem ezek érvényesítése nélkül, a Pp. 130. §-ának feltételei megléte esetében, megállapítási per keretében is szorgalmazhatja a gyermek törvénytelen születésének a megállapítását, természetesen mindig a Pp. 701. §. rendelkezésének megfelelő azzal a feltétellel, hogy a gyermek törvénytelenségének a kimondása csak a peres felek között levő ügyben hatályos. (K. 1932. jan. 7. — P. III. 590/1931.) 151. Pp. 639. §. — Utolsó közös lakhely kérdése. K. A Pp. 639. §-a szerint az ott meghatározott perekben a magyar bíróság illetékességét a törvény hatályossága területén: a házasfelek utolsó közös lakhelye állapítja meg. Családjogi vonatkozásban a lakhely megválasztása a férjet illeti. A felperes a lakás s mint férj a közös-lakás helyéül Debrecent jelölte meg, ahová 1928. évben azzal a célzattal költözött, hogy építési vállalkozói foglalkozását ott fogja folytatni, és a fellebbezési bíróság meg nem támadott ténymegállapítása szerint azóta állandóan ott lakik és iparát ott folytatja. Ily körülmények köztöt ügydöntő az, hogy a peresfelek 1929. évi december hó 10-én Debrecenben személyesen találkoztak, egymással kibékültek s ennek külsőleg is nyilvánvaló kövtkezményeként az alperes elment a férjének a szülőknél volt, ezek bútoraival bebútorozott egyszobás lakására, személyesen kiállította a rendőrségi bejelentési ívet, amely szerint férjével együtt a Rákóczi-út 6. szám alatti házban laknak. Ezt követően a peresfelek a férj lakásán együtt háltak, amely alkalommal a házasfelek között elhálás is történt s mindezek után 1929. évi december hó 11-én közjegyzői okiratba foglalták azt a megállapodást, amely szerint „újból házas együttélés van közöttük .... Minthogy az együttélésük a legkomolyabb alapokon nyugszik .... Cs. I. kijelenti, hogy ő a megítélt nő- és gyermektartási díjat nem követeli." Ezen kívül- az alperes eskü alatti kihallgatása rendén még azt is előadta, hogy az volt a megállapodás közöttük, hogy (Budapestről) le fog költözni férjéhez Debrecenbe s ezzel az elhatározással is utazott el Debrecenből Budapestre. E tényállás alapján a fellebbezési bíróság a bírói gyakorlattal teljesen egybevágóan mondotta ki, hogy a peres felek utolsó közös lakhelye Debrecen volt és ennek megfelelően a Pp. 639. §-ban foglalt rendelkezésére tekintettel — az elsőbíróság ítéletének megváltoztatása mellett — e bontóperre a debreceni kir. törvényszék illetékességét helyesen állapította meg. Az illetékesség megállapításánál a bíróság hatályos eljárhatásának a feltétlensége a főszempont s nem a felek egyéni szempontja. A fenti tényekkel szemben közömbös az alperesnek az az állítása, hogy a felperes-férj 1929. évi december hó 11 -ét követő időben több ízben járt Budapesten, amely alkalommal a házasfelek együtt laktak és étkez-