Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

111 állította, hogy a felperes alkalmazásában a szolgálati viszony folyama alatt változás állott volna be; a felperes pedig 16 éven át teljesített szolgálatot az alperesnél és így az alperesnek bőven volt alkalma a felperes képzettségéről és alkalmazhatóságáról meggyőződést szerezni, s ha azt 16. éven át nem kifogásolta, annak nem megfelelő voltát utólag szerződésbontó okul nem érvényesítheti. Azok a cselekmények és mulasztások pedig, amelyeket az alperes a felperes megbízhatatlanságára nézve felhozott, önmagukban is csekély jelentőségűek, évekkel a felmondás előtt történtek s jelentőségüket is vesztették azáltal, hogy a felperes huzamos időn át folytatta a szolgálatát anélkül, hogy ellene újabb kifogás merült volna fel. De egyébként is a felperes terhére felhozott tényekről K. B., alperesnek volt ügyvezető igazgatója, már évekkel a felmondás előtt tudomást szerzett, s annak, mint az alperes megbízottjának a tudomása pedig magának az alperesnek tudomásával egy tekintet alá esik és így, ha az alperes ezeket a tényeket szerződésbontó okokként kívánta érvényesíteni, erről azoknak a tudomására jutása után nyomban tartozott volna a felperest értesíeni. Minthogy ezt akkor nem tette, most már ezeknek az okoknak az érvényesítésével elkésett. Minthogy ezek szerint a szolgálati szerződés értelmében az alperes a felperesnek egyáltalában nem mondhatta volna fel a szolgálatát, nincsen ügydöntő jelentősége annak a kérdésnek, hogy azon az igazgatósági ülésen, amelyen a felmondást elhatározták, kellő számú igazgatósági tag vett-e részt és megfelelő számú igazgatósági tag szavazott-e a felmondásra. Az alperes azonban a felperes állandó alkalmazása iránt vállalt kötelezettsége dacára is jogosult a szolgálati viszonyt felmondással megszüntetni abban az esetben, ha a gazdasági helyzetnek a rosszabbodása követketében, a tisztviselők létszámának az apasztása nélkül a vállalatnak a fennmaradása válnék lehetetlenné, és a vállalatnak a fenntarthatása érdekében szükséges létszámapasztás a felperesnek, vagy a felpereséhez hasonló szolgálati szerződéssel alkalmazott más tisztviselőnek az elbocsátása nélkül, keresztül nem vihető. Ily kényszerhelyzetben ugyanis a munkaadó a létszámapasztást, az alkalmazottak szolgálati szerződéseinek a rendelkezésére való tekintet nélkül is jogosítva van keresztülvinni. Az alperest azonban abban a vonatkozásban, hogy az alkalmazottak közül kiket bocsát el a létszámapasztás folytán és kiket tart meg a szolgálatában, a választási jogot csak akként gyakorolhatja, hogy azzal az alkalmazottaival kötött szolgálati szerződések rendelkezéseit a kényszerhelyzetből folyó és az által indokolt mértéken túl ne sértse. — Ha tehát az alperesnek voltak olyan tisztviselői, kik már az alapszabályok megváltoztatása után léptek szolgálatba, s állandó alkalmazásra igénnyel nem birtak,* elsősorban ezeket volt volna köteles a szolgálatból elbocsátani az állandó alkalmazásra igényt szerzett tisztviselőinek a szolgálati viszonyát pedig csak abban az esetben szüntethette meg, ha a tisztviselők létszáma még a szolgálati szerződés sérelme nélkül elbocsátható alkalmazottak elbocsátása után is meghaladta azt a mértéket, amelyet a társaság teherbiró képessége a változott viszonyok között megszabott. A felmondás jogossága tehát egyrészt attól függ, hogy a korábbi tiszt-