Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

viselői létszámnak a fenntartása az alperesre nézve gazdaságilag lehetetlenné vált-e, másrészt, hogy módja volt volna-e az alperesnek a szükséges létszámapasztást a szerzett jogok sérelme nélkül is keresztülvinni, vagy nem. (1932. febr. 11. — P. II 3881/1931.) 145. Kegydíj természete. — A kegy díj lényegileg a teljesített szolgálatokra tekintettel önkéntesen adott juttatás. Azonban a kegydíj ezt az önkéntes, ajándékszerű jellegét elveszti és nyugdíjtermészetü járandósággá válik, ha a munkaadó a kegydíj fizetését kifejezetten elvállalta, vagy ha a fennforgó körülményekből, így különösen a kegydíjnak hosszabb időn át fenntartás nélkül történt kiszolgáltatásából, a munkaadónak arra a szándékára lehet okszerüleg következtetni, hogy a kegydíj szolgálatatását ily kötelezettségként teljesíti. K. Minthogy az alperes az E. alatti okiratban a felperes részére havi 80 pengő kegydíj fizetésére kifejezett kötelezettséget vállalt, s csak a kegydíj végleges összegének a megállapítását tartotta fenn, és a havi 80 P kegydíjat éveken át a felperesnek fentartás nélkül fizette, megfelel az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy felperes a Kt. 205. §. 1. bekezdése értelmében a kegydíjnak biztosítását, vagy a megfelelő összeg letétbe helyezését joggal követelheti; — a fellebbezési bíróság ítéletének rendelkezése vagylagosként lévén értelmezendő. Az alperesi részvénytársaság ugyanis felszámolás alatt áll, és felperes a peresfelek között fennállott szolgálati viszonyból származó kegydíjigénye tekintetében az alperesnek olyan hitelezőjévé vált, aki az alperes előtt nyilván kezdettől fogva ismeretes volt, habár az alperesi társaság könyveiben nem is szerepel. A törvénynek az „ismert" hitelezőre utalása nem azt jelenti, hogy a hitelező követelésének kell számszerűleg ismertnek, hanem csupán azt, hogy a hitelező személyének kell a társaság előtt ismeretesnek lennie. A Kt. 205. §. 2. bekezdésének az a rendelkezése, hogy a peres követelés biztosításának kötelezettsége alól kivételnek van helye, ha a felszámolás alatt álló társaság vagyonának felosztása, a követelés kiegyenlítéséig függőben hagyatik, az alperest a felperes követelésének biztosítása alól fel nem menti mert a társaság a biztosítás, vagy a vagyonfelosztás függőben tartása közt való választás jogát, csak úgy gyakorolhatja, ha a szolgáltatást mindaddig teljesíti, amíg a társaság vagyontömege fennáll. Az alperes azonban a perben a kegydíj fizetésére ily kötelező kijelentést nem tett. Annak a kérdésnek az eldöntését, hogy felperest a kegydíj kiegészítő részeként a természetbeni lakás, fűtés és világítás megilleti-e, és hogy az azok tekintetében igényelt biztosítás iránti kereseti követelése is jogos-e, a fellebbezési bíróság a többi odatartozó kérdéssel együtt az összegszerűség kérdésére tartotta fenn. Azért ezzel a kérdéssel ezúttal foglalkozni nem kellett. A fellebbezési bíróság ítéletének az özvegyi kegydíj biztosítását célzó kereseti kérelmet elutasító döntése arra való tekintettel, hogy az alperes az E. a. okirat szerint csak a felperessel szemben vállalt a havi 80 P kegydíj fizetésére kötelezettséget, indokainál fogva az anyagi jognak megfelel. (1932. febr. 5. — P. II. 1476/1931.)