Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

173 más a helyzet: a házastárs előbb köteles tartásra, mint a gyermek. Ugyanez a gondolat bukkan fel egy közigazgatási részletszabályban: a közkórházi ápolási költségek megtérítésére — a magánjogi regresszus fennmaradásával — elsősorban az ápolt maga, azután házastársa, ő után a szülője, végül gyermeke vannak kötelezve (6000/1931. M. E. sz. rend. 2. §.). Az italmérési engedély (1921: IV. t.-c. 16. §.), az iparjog (1922: XII. t.-c. 7—8. §§.), a személyjogú gyógyszertár haszonélvezete (1876: XIV. t.-c. 132. §.) az özvegyet illeti elsősorban — az ipartörvény szerint ő azt, „amennyiben az iparos után törvényes, törvényesített vagy örökbefogadott kiskorú gyermekek vagy unokák maradtak, egyszersmind ezeknek a jogán és ezek javára is" folytatja — és csak másodsorban következnek a lemenők, de az elhalt jogán csakis kiskorúságuk tartama alatt. 4. Még egynéhány szabály a közigazgatási özvegyi jog köréből: a) A magánjog szerint az özvegyi jog az újabb férjhezmenetellel megszűnik. Ugyancsak megszűnik újabb férjhezmenetel esetén a gyógyszertári jog haszonélvezete is; az italmérési engedély a feleséget csakis özvegységének tartamára illeti meg. Másként áll a kérdés az új ipartörvény szempontjából, mert az iparjog az özvegy újabb férjhezmenetelével nem szűnik meg. Az állami alkalmazott özvegye, a balesetbiztosítás, özvegyi biztosítás alapján járadékot huzó özvegy újabb férjhezmenetele esetében vagy „megváltást", „végkielégítést" kap — a magánjog kiházasításnak nevezné — vagy pedig arra is van eset, hogy újabb házassága megszűntekor nyugdíjhoz, illetve járadékhoz való joga feléled (1912: LXV. t.-c. 58. §., 59. §. 8. p., 1927: XXI. t.-c. 75. §., 1928: XL. t.-c. 57. §.). b) Bizonyos a feleségi minőséghez kapcsolódó jogosultságok csak az együttélő feleséget illetik meg. így a családi pótlék csak a férjjel „egy fedél alatt" élő feleségnek jár (7.000,1925. M. E. sz. rend. 69. §.), ezenkívül még akkor sem, ha a feleség nek tartásra van joga a férj ellen. A betegségi biztosításban csak az a feleség igényjogosult, akit a férj saját háztartásában tart el (1927: XXI. t.-c. 32. §.) ; a baleseti (u. o, 75. §.) és bizonyos kivételektől eltekintve az özvegységi biztosításban (1928: XL. t.-c. 56. §.) az egy évnél hosszabb ideje férjétől különélő feleség csak akkor igényjogosult, ha férje ellen tartásra van igénye; ugyanily előfeltételekkel azonban igényjogosult az elvált nő is. Az állami alkalmazottnak a halál pillanatában különélő özvegye igazolni köteles, hogy erkölcs tekintetében nem esik kifogás alá, továbbá hogy a különélés nem az ő hibájából következett be (1912: LXV. t.-c. 51. §. 4. p.), az elvált nő pedig csak akkor nyugdíjjogosult, ha nem ment újból férjhez és egyrészt a házasságot a bíróság kizárólag a férj hibájából bontotta fel, másrészt tartást is ítélt meg a nőnek (uo. 5. p.). A magán-