Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5. szám - Néhány adalék a holtnaknyilvánítás házasságjogi hatályának kérdéséhez

151 lennie a megoldásnak, amit a katolikus egyház tanít: fennállónak bizonyult az első házasság, tehát semmis a második házasság. A H. T. 73. §-ának 1. pontjában szereplő zárójeles hivatkozás tehát nem azt jelenti, hogy a 2. bekezdés a házasság megszűnte szempontjából csak egy holt szabály, amit nem szabad elolvasni, ha az ember nem akar tévedni, hanem azt: ,,Vigyázat! van egy olyan eset is, amikor bebizonyul, hogy életben van az, akit holtnak hittek, de az itthonmaradtnak az immár megdőlt holtnaknyilvánítás alapján kötött házassága a régi házasságot mégis megszüntette." Ezt értem a zárójel pozitív előjele alatt; az utalás a házasság megszűnésének még egy további, a 73. §-ban fel nem sorolt esetére hivja fel a figyelmet, hogy a taxatiót teljessé tegye. Hasonló a helyzet a H. T. 132. §-ára alapított érvvel is. Tóth György kúriai bíró úr elismeri, hogy a H. T. régebbi jogunk kétféle holtnaknyilvánítását egységessé tette, de nem ismeri el, hogy ez az immár egységes hatály egyesíti magában mindazokat a hatályokat, amelyeket a régebbi jogban csak kétszeres holtnaknyilvánítás idézhetett elő. Elfoglalja pedig ezt az álláspontot annak ellenére, hogy a H. T. 132. §-ának 3. bekezdése nem a házastárs által kért holtnaknyilvántartásra mondja ki, hogy ezentúl annak csak olyan hatálya lesz, mint a harmadik személy által kért holtnaknyilvánításnak, hanem ellenkezőleg, a más által kért holtnaknyilvánítást emeli ugyanarra a hatályra, amellyel a házastárs kérelmére történt holtnaknyilvánítás bir. A H. T. ellen azt a vádat, amelyet Grosschmid is felhoz ellene — hogy t. i. nyugati jognak túlgyors kopirozása volt — lehet tartani, de nem lehet neki olyan szándékot imputálni, amely retrográd irányú lenne. Már pedig a civilizáció fejlődése a holtnaknyilvánítás hatályának erősödését vonta maga után, aminek igen egyszerű magyarázata van. A régi időkben, amikor még a felfedezések ideje tartott, főként a tengerész népeknél, könnyen előfordulhatott, hogy valaki valami az európai civilizációval kapcsolatban nem álló földterületre vetődött és hosszú időn keresztül nem tudott az övéinek hírt adni, de azután mégis előkerült. Az Ember azonban lassankint birtokába vette a Földet és a XIX. század második felében már — amint Dernburg1") is megállapítja — a Robinsonok kora lejárt és Tennyson híres regényalakjának, Ennoch Ardennek ethikai konfliktusa is a mesék országába költözött. A világ képének ez a megváltozása vonta maga után, 1H) Festschrift für den XXVI. D. Juristentag 4. 1.