Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

29 építési anyagok szolgáltatása, valamint általában a vállalkozási szerződés teljesítése ellenében keletkezett pénztartozás megemlítve nincsen, különben pedig az alperesnek a szorosan meghatározott kivételek közé még joghasonlóság okából sem sorozható pénztartozása a törvény 6. §-a ellenére át nem értékelhető. Nem nyújt alapot a törvénynek a méltányosság szempontjából történő kiterjesztő magyarázatára törvényjavaslathoz fűzött indokolás sem, mert igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat indokolása 7. §. kivételes rendelkezéseit azzal okolja meg egyes esetekben szociális szempontok, más esetekben az a körülmény, hogy az állam, vagy a törvényhatóság a pénzszolgáltatás ellenében értékálló ellenszolgáltatást kap, a 6. §. rendelkezéseinek alkalmazását méltánytalanná, károssá és igazságtalanná tenné; ámde annak következtében, hogy a törvény 7. §-a a javaslat indokolásában kiemelt szempontokat csak a 7. §-ban meghatározott esetekre vonatkozóan juttatta érvényre, az ezeknek körén kívül eső esetekben a törvény 6. §-ának általános szabálya ellenére történő átértékelésre a törvényjavaslat indokolásából jogot meríteni nem lehet. (1931. nov. 18. — P. VII. 3037 1930.) 35. 1928: XII. t.-c. 14. §. — Tönkrejutás fogalma az átértékelés szempontjából. — Az átértékelés szempontjából vizsgálandó tönkrejutás fennforog abban az esetben is, ha a hitelező vagyontalanná válását nem kizárólagosan csak a vitás követelés átértékelésének elmaradása okozta ugyan, de a vagyon mégis át nem értékelés következtében enyészett el és ebben a perbevitt követelés is közrehatott, miután az elenyészett értéknek egyik jelentős része volt. K. A nem vitás tartalmú szerződés értelmében az alperesek az 1916. évi július hó 27-én meghatározott vételárból 10.000 koronát 4 egyenlő 2500 koronás részletben a kiskorú eladók teljeskorúságának az elérésekor, vagyis 1924. február 6., 1928. október 26., 1931. szeptember 1. és 1933. június 30. napján lettek volna kötelesek a gyámhatósághoz befizetni, feljogosíttattak azonban arra is, hogy a vételárhátralékot akár nagyobb részletekben, akár egyszerre is megfizethessék. Alperesek az utóbb említett jogukkal éltek is akként, hogy a hátralékos vételárból 2500 koronát 1918. évi november 2-án, 4000 koronát az 1921. évi március 29-én, 3500 koronát pedig 1921. évi április 7. napján fizettek be. Meg nem támadott tény, hogy az alperesek a 32.000 korona vételáron vásárolt 79 kat. hold területű ingatlanból 1919. évi július 17-én 2 hold 221 négyszögölet 14.282 koronáért, 1921. január 19-én 250 négyszögölet 2000 koronáért, 1921. augusztus 6-án 1233 négyszögölet 215.765 koronáért, 1922. augusztus 12-én pedig 440 négyszögölet 60.000 koronáért adtak el. Végül a felülvizsgálati eljárásban panasz hiányában irányadó megállapítás az is, hogy a gyámhatósághoz befolyt vételárból a kiskorúak neveltetésére és eltartására fel nem használt rész ezidöszerint is hadikölcsönkötvényben, részben pedig a befizetéskori papírkorona értékben van gyámpénztári kezelésben, amiből következik, hogy a kiskorú eladók az egyedüli