Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

30 ingatlan vagyonuk vételárának csaknem teljes elértéktelenedése következtében számbavehető vagyonnal ezidőszerint már nem rendelkeznek. Ezekből kiindulva, a m. kir. Kúria alaptalannak találta az alpereseknek az átértékelési kötelezettségük megállapítása miatt előterjesztett panaszát. Az adott esetben ugyan a szerződésben biztosítva volt az alperesek részére az a jog, hogy a vételárhátralékot tetszés szerint nagyobb részletekben vagy egy összegben a kitett lejárati határidőn belül is kifizethessék. Minthogy azonban az átértékelési kötelezettség megállapításának nem előfeltétele az, hogy a korábbi határidőben jogszerűen teljesített fizetésnek a felperesek megkárosítására is kellett volna irányulnia, nem hivatkozhatnak sikerrel az alperesek sem arra, hogy az adott esetben csak a szerződésben kikötött jogoknak az ellenérdekű fél károsítására irányuló célzat nélküli gyakorlásáról lévén szó, a fellebbezési bíróság már ebből az okból is jogszabályt sértett meg a kötelezettség megállapításával. Nincs alapja az átértékelési kötelezettség ellen emelt annak a további felülvizsgálati támadásnak sem, amelyet az alperesek a fellebbezési bíróság döntésével szemben az 1928. évi XII. t.-c. 14. §. 4. bekezdésében megkívánt előfeltételek hiányára alapítva terjesztettek elő. Nem volt a felek között vitás az, hogy a követelés az átértékelésből törvény által ki nem zárt pénztartozás és hogy annak az átértékelés alá vont részét a gyámhatóság az 1919. évi január hó 1-ső és az 1923. évi július hó 1-ső napja közti időben fogadta el. Azt viszont, hogy a fenti fizetés átértékelésének elmaradása a hitelező kiskorúak tönkrejutását okozta és az alperesekre indokolatlan előnnyel járt, az előbb már kifejtett okokból helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, A m. kir. Kúria állandóan követett gyakorlatában (P. IV. 2193/17/1927, P. VI. 4016/1927., P. VI. 2075/1929., P. V. 8674/1928.) kifejezésre jutott elv szerint ugyanis az . . . (mint a fejben) . , . Mintahogy az átértékelésnek nem előfeltétele az sem, hogy az indokolatlan vagyoni előny, amely az adós javára a névértékben történt fizetés folytán keletkezett, meg legyen az adós birtokában az átértékelés időpontjában is. Annak a kérdésnek ugyanis, hogy a gazdagodás értéke az adós birtokában megvan-e vagy attól időközben hibáján kívül elesett? az 1928: XII, t.-c. 12. §. 2. bekezdése értelmében csupán a pénztartozás átértékelt összegének a meghatározásában van súlya. A m. kir. Kúria ennélfogva az alperesek átértékelési kötelezettségének az 1928: XII. t.-c. 14. §. 4, bekezdése alapján történt megállapítását helyesnek fogadta el annál is inkább, mert a fentebb már kifejtettek szerint az értékkülönbözet erejéig az alperesek kétségtelenül indokolatlan vagyoni előnyhöz jutottak. Nem tette azonban magáévá a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság részéről felhozott azt az álláspontot, hogy az adott esetben az átértékelésnek az 1928: XII. t.-c. 14. §. harmadik bekezdése szerint megkívánt előfeltétele is meg volna.