Polgári jog, 1932 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 2. szám - A tulajdonfenntartás hatálya végrehajtás, csőd, kényszeregyesség esetén. M. T. 1367. par

62 dést és megvan a remény, hogy a részvénytársaságok mindaddig halasztást kapnak, amig megnyílik a praktikus lehetőség is arra, hogy az átalakulás a törvényben előírt módon végbemenjen. Egy kúriai ítélet a szénjogról és a földtulajdonról. Feltűnő jogelvet mondott ki a m. kir. Kúria P. V. 1891/1930. sz. ítéletében, amely egészen új megvilágításba helyezi a földtulajdonos és a bányavállalkozó közti viszonyt. Évekkel ezelőtt végrehajtási árverésen eladtak egy körülbelül 3000 holdas földbirtokot, amelyen már 30 év óta olyannyira kiterjedt Lányaművelés folyt, hogy a több száz hold terjedelmű bányatelkek és ezeknek alkatrészei, vasút, épületek stb. 15—20 millió aranykorona értéket képviseltek, az évi terrágium pedig sokszor a 80.000 aranykoronát is elérte. Az árverési feltátelek közé, kérelem nélkül be lett iktatva, hogy a „terrágitnn az árverési vevőt fogja illetni". A kir. Kúria szerint a bekebelezett kőszénkiaknázási jog fenntartásának csak az a joghatálya van, hogy ezáltal a haszonbérlethez hasonló kőszénkiaknázási jog, de nem egyszersmind a szénjog lett fenntartva, amit különben sem lehet szerinte önálló forgalom tárgyává tenni. Ez tagadása annak, hogy a földtulajdonos saját földbirtokán egyúttal bányatulajdonos is lehet. A kőszénkiaknázási jog dologi jog, aminek fenntartását árverés esetén csak akkor lehet mellőzni, ha korábbi rangsorban biztosított hitelezők is vannak és a bekebelezett kőszénkiaknázási jog fenntartásával megkísérelt árverésen nem ígérnek be olyan vételárat, amelyből ezeknek követelése kielégíthető. Téves a m. kir. Kúriának az a felfogása, hogy a kőszénkiaknázási jognak fenntartása után — amely a szénhez való jogot kimeríti — szénjogot kellene, vagy lehetne fenntartani. Ennek a felfogásnak nincs törvényes alapja. Nem lehet vitás, hogy a kőszénkiaknázási jognak fenntartásával olyan módon alakul törvény szerint előnytelenül a helyzet az árverési vevőre, hogy neki nem lesz érdekeltsége a szénre. Ezzel szemben a m. kir. Kúria a kőszénkiaknázási jognak fenntartásával történt vétel esetében is szénjogot és terrágiumot ad az árverési vevőnek ép úgy, mintha ez a kőszénkiaknázási jognak fenn nem tartásával, tehát szénjoggal együtt vette volna az ingatlant. Az adott esetben a bányavállalkozó részére nemcsak a kiaknázás lehetősége volt biztosítva, hanem olyannyira jelentékeny bányaművelést is folytatott már, hogy az általa fizetett évi terrágium felért a földbirtok értékének tekintélyes részével. Ha a kir. Kúria megítélése szerint a kőszénkiaknázási jog fenntartása következtében törvény szerint előnytelenül alakuló helyzet a legmesszebbmenő reményt válthatja valóra, vájjon lehetséges-e, hogy ily körülmények közt valaki a kőszénkiaknázási jognak fenntartására tekintettel, tartózkodnék a kívánt vételár beígérésétől? Hiszen ha az