Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinekaz eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme

87 a járásbírósági ügyek csökkentésében (értékhatár leszállí­tása) vagy a bírói és ennek megfelelő kezelői személyzet szaporításában látja. Ennek megfelelőleg a törvény tárgya­lásakor, minden érintett fórum ezt a két remédiumot aján­lotta. Ezzel szemben mi történt. Felemelték az értékhatárt rendeletileg, az eddig is tulmagasnak tartott 2000 pengőt 3000 pengőre, a bírák számát sem szaporították, hanem csak a központi járásbíróságnál hír szerint cca 25 személyzettel csökkenteni akarják a kezelők létszámát. Ennek a „fából vaskarika" megoldásnak állítólag az az indokolása, hogy a fizetési meghagyásos eljárásnak 400 pengőre való kiterjesz­tése csökkenteni fogja a bírói elintézésre kerülő ügyek szá­mát. A gyakorlat azonban ezzel szemben mást mutat. Az ellentmondással megtámadott mulasztási ítéletek, ezen értékhatáron belül, ellentmondással megtámadott fize­tési meghagyásokká fognak átalakulni. Az egész egyszerű­sítés az, hogy az ügyvéd elesik a keresetlevélért járó maga­sabb díj különbözetétől és a perfelvételi tárgyalás egész díjától, a kir. kincstár pedig elesik a mulasztási ítélet után 1 és fél százalék Ítéleti illeték háromnegyed részétől, mely utóbbi illeték pedig a törvénykezési illetéknek legpontosab­ban befolyó semmi költséggel nem járó része volt. Elenyésző csekély összeg ezzel szemben a szünetelő ügyek egynegyed illetéke. Már a jövő évi költségvetésben előre láthatólag a tör­vénykezési illetéknek lényeges csökkenését lehet tapasztalni, mely természetesen a pénzügyi kormányzatot az illetékeknek további emelésére fogja késztetni. Ugyanezt a vészes eredményt szüli a törvény 24. §-a és az azt életbeléptető rendelet 5. §-a a) és b) pontja, mely a felleb­bezést már az elsőfokú ügyeknél is majdnem lehetetlenné teszi. A törvény ugyanis fellebbezési értéknek, vagyis amely esetben egyáltalán fellebbezni lehet, nem a pernek az egész értékét veszi, hanem azt a különbözetetet, mely a perérték és a megítélt érték között fenn áll- Ezen magában véve is ve­szedelmes elvnek a törvénybe iktatása után, mindenki azt várta, hogy ennek megfelelőleg a fellebbezési tilalom érték­határát rendeletileg le fogják szállítani. Ezzel szemben az életbeléptetési rendelet 5. a) pontja az eddigi egész perértéket jelentő 100 pengő helyébe 200 pengőt helyez. Ma amikor országos átlagban a perek 67 százaléka 400 pengőn aluli, ez az intézkedés, ha sürgős korrektivumról nem gondoskod­nak, az igzságszolgáltatás jóságba vetett hitet fogja veszé­lyeztetni. Már fentebb kifejtettem, hogy semmiképp sem várható az egyszerűsítéstől az ügyeknek a csökkenése a járásbírósági eljárásban, sőt most az értékhatárnak 3000 pengőre való fel­emelésével, a bírák túlterheltsége csak növekedni fog. Embe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom