Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinekaz eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme

86 Szín: a budapesti kir. Törvényszék, két íróasztal, egyiknél fiatal jegyző, a másik asztalon hatalmas aktacsomó előzetes szakértői szemle irataival. Bíró hiányzik; influenzában megbetegedett. Személyek: vidéki ügyvéd, vidékről megidézett tanuk. A jegyző bejelenti, hogy az eljáró bíró betegsége ellenére a megidézett tanukat ki fogják hallgatni. Félórai távollét után közli a felekkel, hogy az inpekciós bíró fog intézkedni. Az inspekciós bíró hivatkozással a Te. 16. §-ra, kijelenti, hogy a törvényhozó nem kívánhatja tőle azt, hogy a hatalmas aktatömeget áttanulmányozza s minthogy a 16. § szerint az ömkf. titkár vagy jegyző is kihallgathatja a tanukat, átadja az összes iratokat a fiatal jegyzőnek, aki éppen anynyira nem ismeri az ügyet, mint a bíró. Minthogy pedig abból, hogy a jegyző is kihallgathatja a Te. 16. §-a szerint a tanukat, következik az, hogy az ügyet ismertetni nem szükséges, csakis egy megoldás kínálkozik: a felek jogi képviselőinek kellene a tanukhoz kérdéseket intézni, vagyis megvalósul a polgári perben a keresztkérdezés intézménye. Minthogy pedig, a polgári perben akeresztkérdezés intézménye még eddig sem szankcionálhatott és az anyag ismeretének hiánya miatt az objektív igazság kereséséhez szükséges bírósági kontroll is hiányzik, a felek jogi képviselői rövid vita után megegyeznek abban, hogy ők elállnak a kérdezés jogától, mire a bíróság indítvány nélkül is kénytelen a tárgyalást elnapolni. Szóval visszatértünk volens-volens a Pp. 239. §-ában igen bölcsen kitűnő gyakorlati érzékkel és nem íróasztal mellett átgondolt doktrinair szempontból meghozott jogszabályokhoz. Miért kellett a Te. 16. Dr. Fábián Károly *P A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinek az eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény első tekintetre igen tetszetős célt tűzött maga elé, ugyanis az ügyek számának emelkedésével előállott bírói és kezelői többletmunkát, az adminisztráció racionalizálásával és a fellebbezés kereteinek megszűkítésével óhajtja megoldani. A két súlyosbító tényező tehát az ügyek számának emelkedése és a bírói, valamint kezelői ' létszámnak, nemhogy ennek megfelelő emelkedése, de csökkenése volt. Az ügyek számának szaporulata a járásbírósági eljárásban feltűnő nagy, elsősorban tehát ott merültek fel segítésre váró nehézségek. Egy bíró napi 20—30 ügyet emberileg képtelen megfelelőleg elintézni. A legegyszerűbb, természetes észjárás is segítséget, vagy