Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - Kincstári pergátló

73 elhalványul. A tétel a maga elméleti fogalmazásában ugyan semminemű állagsérelmet nem szenvedett máig, de gyakorlati alkalmazásában egyre inkább szűkült az a terület, amelyet a rendes bíróság elé utalt magánjogi viszonyok tekintettek. Nyilván a közigazgatási bíráskodás korlátolt területe és az alsófokú közigazgatási bíróság hiánya növelte meg annak a kérdésnek a jelentőségét, hogy a kincstár elleni ügy a függetlenség atributumaival felruházott bíróság elé kerül-e, amely a kötött jogszabályok szerint ítél, vagy a bírói függetlenséggel nem rendelkező közigazgatási hatóság elé, amely egyrészt a közigazgatási diskrecionarus elintézés levegőjéhez van szokva, de másrészt nem a felek felett álló bíróként, hanem a kincstár megtestesítőjeként jár el rendelkezéseinél. A bírói függetlenség elismerése rejlik a felek azon eljárásában, hogy a kincstár elleni igényeik érvényesítésével a bíróságokhoz fordulnak. De a kincstár részéről nem a hatásköri jogszabályok iránti tisztelet szüli n bíróságtól való eltávolodási tendenciát. Sajnosán kell megállapítani, hogy bírói gyakorlatunkban egyre több eset kerül felszínre, amikor a bróság 'az ügyet közigazgatási útra tartozónak mondja ki és a kincstár pergátló kifogásának helyt ad. Jogalkalmazási szempontból természetesen nem tehető kifogás az ellen, ha a bíróság a pergátló kifogásnak azon alapon ad helyt, mert tételes jogi rendelkezés a peresített igényt közigazgatási útra tereli, itt csak a kormányzatnak a jogállamiság követelményeivel nehezen összeegyeztethető az a tendenciája tehető bírálat tárgyává, hogy a bírói imperiumnak egyre szélesebb mesgyéit elszántja a közigazgatási elintézés javára. A bírói imperiumnak ezen megnyirbálása ellen, sem a mezőgazdasági rendtartás, sem egyéb törvényeink nem adnak orvoslást, és ily adott helyzet mellett fokozottabban ügyelni kell arra, hogy ha a kincstár elleni igény, amely jóformán csak a kincstár gazdasági vállalatai ügyében nélkülözi tisztán a közigazgatási elemet azok a ,jerek, amelyek magánjogi jogcímre vannak alapítva, a bírói hatáskör elől el ne vonassanak. A bírói impérium e tekintetben a felek alkotmánybiztosítékának számít. "Épen ezen szempontból örvendetesen kell regisztrálni fehér hollóként a Kúria P. II. 3433—1930. számú ítéletét, amellyel a kincstár pergátló kifogását elveti azzal az indokolással, hogy a folyamőrség kötelékében vállalt szolgálat az állammal ugyan nem magánjogi, hanem közjogi természetű viszonyt teremt és az ebből a szolgálati viszonyból eredő illetmény és ellátási kérdések a vonatkozó törvények szerint a rendes polgári bíróságok hatásköréből kifejezetten is elvonattak, azonban felperesek