Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaság felelőssége alkalmazottaiért

27 A Házassági Törvény 55. §-ához. A kir. Kúria P. III. 182 930. számú Ítéletében az eddigi gyakorlattal szemben, sőt nézetünk szerint a törvénnyel szemben is a házassági törvény 55. §-a alapján érvénytelennek mondotta ki a peres felek házasságát azon a tényállási alapon, hogy az alperes még a felperessel történt megismerkedése előtt egy férfit, akinek udvarlását hoszszab ideig fogadta, lázbeteg állapotban több napon át lakásán tartotta és ápolta, majd vele együtt Abbáziába utazott, ott közös szobában szálltak meg és egy hónapig együttlaktak. A Kúria ezen tények alapján okszerű kövekeztetésnek azt tartotta, hogy az alperes és udvarlója között nemi viszonyra kiterjedő szerelmi viszony állott fenn. Amihez jogi indokként a Kúria hozzá fűzi, hogy a nemi érintkezéssel párosult szerelmi viszony kétségtelenül oly erkölcsi hina, amely a H. T. 55. §-ába írt lényeges személyi tulajdonságnak fogalma alá vonható, ennek elhallgatása pedig megtévesztésnek tekintendő. Ez a döntés első pillanatra annál meglepőbb, mert hiszen a Kúria bontóperi Ítélkezését főként a bontás megnehezítése jellemezte. Psychologiailag ugyan formainak minősülhet az az ellentét, hogy az érvénytelenítés kérdésében a bíróság hajlik az érvénytelenítés felé, míg a bontás feltételeit szigorúan bírálja el. Más vonatkozásokban is megtörténhetik, hogy a paeta sunt servanda elvét a bíróság szigorúan kezeli, de ugyanakkor abban a kérdésben, hogy a pactum létrejött-e és a feleknek ettől független kötelezettsége fennáll-e éppen az érvényes kötelezettség szigorú teljesíttetésével párhuzamosan ugyancsak szigorúan bírálta el a jogi felfogás. Ilyképen tehát a Kúria Ítélkezésében a psychologiai egység magyarázatot nyer, de már a lex lata szempontjából az ítélet nehezen állja ki a kritikát. A H. T. 54. §. e. pontja a házasságot tévedés címén megtámadhatónak rendeli, ha a nő a házasság megkötésekor mástól házasságonkívül teherbe volt ejtve és ezt a férj a házasság megkötésekor nem tudta. Ez a törvényhely tehát egymagában a nemi érintetlenség hiányát a megtámadáshoz elégséges ténybeli alapnak nem tartja, sőt nyilván nem lesz elégséges ténybeli alap az sem, ha a nő korábban már mástól teherbe is volt ejtve, de házasságkötés időpontjában terhesség nem állott fenn. Az 54. §. e. pontjának világításában törvényszerű az 55. §. alkalmazása körében korábban követett az a gyakorlat, hogy a „nemi érintkezés tekintetében ártatlanság (szüzesség) egymagában véve a nőnek nem képezi oly lényeges személyi tulajdonságát, melyre nézve még ha bizonyíttatott volna is a megtévesztés, ez az 1894. évi XXXI. t.-c.